Szelep az ország fenekén - interjú Hobóval

Harminchárom év aktív munkásságát zárja le a Hobo Blues Band utolsó koncertjén készült válogatás-lemezével. A zenekar alapító tagja és névadója, Földes László “Hobo” azonban ezután sem marad tétlen: szólólemezt ad ki, könyvet és színdarabot is ír.

A Hobo Blues Band idén adta búcsúkoncertjét. Harminchárom év termését foglalja össze az elköszönő fellépések anyagából született, A zene marad – Hobo Blues Band búcsúkoncert cd és dvd. Előbbi összesen harmincöt dalt tartalmaz, utóbbi a koncerteken készült fényképekből összeválogatott album. A lemezzel az ország több nagyvárosát is meglátogatja a zenekar, szerda este a turné szegedi állomásán, a Reökben találkoztunk

Hobóval

, aki a zenekar múltjáról, és jövőbeli terveiről beszélt portálunknak.

- A Hobo Blues Band február 12-én teltházas búcsúkoncertet adott Budapesten. Nem érezték akkor, hogy talán van még a zenekarba, hogy esetleg lehetne folytatás?

- Azt éreztük, hogy gyönyörűen van vége. Már előtte is eldöntöttem, hogy nem csinálom tovább, és örülök neki, hogy méltó módon tudtuk befejezni, ezzel a pesti koncerttel. Nincs hiányérzetem.

- A koncert alatt az egyik verse is előkerült, melyben azt mondta: ez már nem a hősök kora, sem a bolondoké. Mit értett pontosan ez alatt?

- Ezt a verset már korábban megírtam, de valóban elhangzott itt is. Ma már a "hősöket" a televízió, a virtuális média gyártja, nagyrészt nem erényeik, csak valamilyen aktuális őrület miatt. Ennek a kornak csak az lehet a hőse, aki belekerül ebbe a világba. Aki pedig mégis azt az utat választja, hogy szembemegy ezekkel a dolgokkal, az egy bolond.

- A Szelep szerep című dalban azt állítja: "szelep vagyok az ország fenekén." Mennyire látta el ezt a feladatát a zenekar?

- Ez még 1985-ben, a szocializmus ideje alatt született mondat. Én rájöttem arra, hogy miért engednek minket többé-kevésbé működni. Persze inkább kevésbé: állandóan valami gond volt a Hobo Blues Band dalaival, koncertjeivel, mondanivalójával, magatartásával, stb. Mindössze egy dolog miatt engedték, mégpedig hogy elmondhassák: nahát látják, itt ilyet is lehet. Persze az emberek eljöhettek, kicsit kitombolhatták magukból a gondolataikat, gondjaikat. Ezek a feszültségek itt oldódhatnak fel, így nem kerültek olyan helyre, ahol veszélyeztethették volna a társadalom - szerintük - idillikus berendezkedését, békéjét.

- Szükség lehet most is egy ilyen "szelepre"?

- Mesterségesen gerjesztett dolgok ezek. Rájött a mindenkori hatalom, hogy ha lekötik az átlagember figyelmét ezzel a minősíthetetlen valóságshow-áradattal, előre legyártott és kiherélt kultúrával, akkor ellenőrizni, és befolyásolni is tudják őket. Ma már tulajdonképpen az egész média, a televízióval és a zeneiparral együtt arra szolgál, hogy az embert minél messzebb vigye az önálló gondolkodástól.

- A zeneipar is egyfajta szemléletmódváltáson, átalakuláson esik éppen keresztül. Egyre többen adják fel a harcot az illegális letöltések ellen, ingyen elérhetővé teszik albumaikat, és a koncertekből tartják fenn magukat. Működhet még a régi rendszer?

- Ez kétoldalú dolog. Egyrészt az élőzenét nem lehet tönkretenni, és tulajdonképpen ennek az élőzenének volt a következménye a lemezkiadás. A lemezek bevételeinek csak apró töredékét kapták meg a muzsikusok - Magyarországi viszonylatokról beszélek csak, néhány kivételezettet leszámítva itt tényleg szinte csak alamizsna jutott. A Hobo Blues Band mindig az élőzenével tartotta fenn magát, nem tulajdonítottunk olyan nagy jelentőséget a lemezeknek, még ha azok sikeresek is voltak, mint a Vadászat, vagy a Tábortűz mellett.

- Él még napjainkban a rock és a blues?

- Ezek költői kérdések, hiszen maga a rock és a blues fogalma is elég megfoghatatlan, nehéz körülírni. Én úgy gondolom, hogy mindig is lesz, ha nem is ezek képviselik a legnépszerűbb irányvonalat. Ha a felszínen nem is, de mindig lesz, hiszen lesznek olyan emberek, akik ezt keresik, ebből töltekeznek fel. Ezek keresni fogják a régi ritmusokat, és rá is találnak majd.

- Mi lesz Hobóval a Blues Bandet követően?

- Elkészült egy szólólemezem, amit márciusban szeretnék kihozni. Ahogy a Circus Hungaricust, úgy ezt is

Madarász Gáborral

készítettem, már startra kész, csak a Zene maradot kerüli ki. Emellett írok egy Requiem a bluesért című könyvet is, melyben a műfaj iránti hálámat szeretném kifejezni. Egy monodrámán is dolgozom, ami Utcazenész címmel a magyar rockzene ötven évét öleli fel, és

Szarka Tamás

rockoperájában is szerepet kapok nemsokára. Hobo klub néven Budapesten a Gödörben is tartok havonta egyszer egy rendezvényt.