Csontváry Kosztka Tivadart kortársai őrültnek tartották, „bolond patikusnak” nevezték. A művészen olyannyira eluralkodtak a skizofrén tünetek élete utolsó tíz évében, hogy képtelen volt újabb alkotásokat festeni.Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus, az SZTE-BTK Pszichológiai Intézetének oktatója a Móra Ferenc Múzeum Csontváry-kiállításán Látomástól az alkotásig címmel előadást tartott, melyen pszichobiográfiai megközelítésből elemezte a művész munkásságát. „Te leszel a világ legnagyobb napút-festője, nagyobb Raffaelnél” – így fogalmazott az az égi hang, melyet Csontváry egy iglói patika lépcsőjén ülve hallott 27 éves korában. A művész visszaemlékezései szerint emiatt a hallucináció miatt kezdett el festeni -, húsz évet adott magának, hogy igazán nagy művésszé váljon. Noha soha nem vett részt elmegyógyintézeti kezelésen, életének több eleme is arra utal, hogy skizoid-jellegű problémákkal küzdött. A pszichológiai gondok több nagy jelentőségű festő életét és munkásságát is meghatározták: a Csontváryval egy évben született van Gogh egy elborult pillanatában levágta az egyik fülét. 1890-ben pedig egy végzetes roham következtében szíven lőtte magát, mely két nappal később a halálához vezetett. Kőváry Zoltán a kultikus művek között eredt a zseni életének és pszichológiai problémáinak nyomába. Művészetpszichológiai szempontból, Csontváry írásainak, önéletrajzának, majd festményeinek segítségével igyekezett feltárni a festő igazi személyiségét. Előadásában végigkísérte a művészi kreativitásról alkotott általános nézetek, elméletek évszázados alakulását az ókori görögöktől napjainkig, ismertette a legkülönfélébb iskolák tanait, majd Csontváryra és munkásságára fókuszálva megkísérelte bebizonyítani, hogy az alkotó életrajzi mozzanatai, a szociális és társadalmi miliő, a különböző háttérmozzanatok nem befolyásolják döntően az alkotások művészi, esztétikai értékét. Ebből kifolyólag Kőváry azzal a romantika korából származó mítosszal sem ért egyet, miszerint minden művész depresszióra hajlamos meg nem értett zseni, számkivetett magányos farkas, aki az ördöggel is cimborál, démonai elől pedig az alkoholba, a drogok világába menekül. A pszichológus szerint a kreatív létforma az élet egészséges, normális állapota, inkább az a krónikus, ha valaki nem tud kreatív lenni. Előadását D. W. Winnicott gondolatával zárta: „A kreatív létforma az élet egészséges állapota, olyasmi, ami önmagában is egy dolognak tekinthető, olyasminek, ami természetesen szükséges, ha egy művész művészi munkát készít, de olyasminek is, ami jelen van, amikor bárki – csecsemő, kisgyermek, serdülő, felnőtt, idős ember, férfi vagy nő – egészséges módon tekint bármire, vagy felszabadultan csinál bármit”. Kőváry bevallottan nem ért a festészethez, Csontváry munkásságának ilyen úton történő megközelítése azonban mindenképpen közelebb visz bennünket alkotásai mélyebb megértéséhez, közelebb, mintha pszichopatológiai vagy pszichiátriai módszerekkel próbálnánk megfejteni az „őrült zseni” titkait.
