Realitás és irrealitás talált egymásra Balló Andrea és Barta András péntek este nyílt közös kiállításán a Polgári Szalonban. A két egészen eltérő stílusban festett művek sok közös mondanivalóval bírnak. "A képek szabadsága" címmel írta meg nyitóbeszédét Pataki Ferenc Príma-díjas festő és grafikusművész, melyben Balló Andrea és Barta András közös kiállítását méltatta. A Polgári Szalonban felállított tárlatra minden korosztályból érkeztek érdeklődők, hogy megtekintsék a két festő stílusában eltérő, mégis egymást kiegészítő műveit. Szemmel és szívvel
Rózsavölgyi József önkormányzati képviselő köszöntötte a Victor Hugo utcai szalonban késő délután összegyűlteket, majd nyitásként felkonferálta Balló Andrea két fiát, akik a művészet egy másik ágával szórakoztatták a közönséget: Cser Krisztián énekművész két dalt adott elő, melyet Cser Ádám zongorista kísért hangszerén. A szívbe markoló hangok kiegészítették a közönséget körülölelő képeket is, hideg, élesen különváló színkezelésük borús, merengő hangulatot árasztott magából. A művészet sajátossága és egyedüli privilégiuma, hogy olyan dolgokat is kimondjon, melyeket egyszerű szavakba önteni nem tudnánk, a festmények pedig itt sem voltak szófukarok. Ir-reál címet kapott a kiállítás, mellyel a két pólusban felsorakozó festményeket kiválóan leírták: egyik oldalt Barta András precíz vonalvezetéssel megalkotott, hideg fejjel átgondolt művei képviselték, míg Balló Andrea alkotásait átjárja az az érzelemdús esszencia, mely elmossa a tárgyak, alakok, ecsetvonások közti átmenetet, örvénylő gondolategyveleggé állva össze. Pataki Ferenc a precizitás és az ösztönök találkozásaként definiálta a kiállítást: tűz és víz, édes és keserű keveredéseként írta le a látottakat. A főként erdélyi témájú tájképek, nyugalmas csendéletek egyensúlyát megbontotta a szürreális, a valóságot érzelmi kivetülésekkel tompító képek. "A jó festőnek elsősorban jó ösztönei vannak. Munkafolyamata során lelke eggyé válik az anyagi világgal, megértvén annak természetét - az anyagot szeretetével kelti életre. Amit nem tud közvetíteni a szem, azt megsúgja a szív, azok a furcsa dobbanások, melyek világunk lüktetését is adják" - tette hozzá a festő.