Pixelenként haladva Tóth Krisztinával

A “Vendégeink a Magvető Kiadó írói” sorozat keretében Tóth Krisztina költő, író, műfordító látogatott el a Somogyi-könyvtárba hétfő délután, akivel Szilasi László íróként és kritikusként is beszélgetett a művésznő új könyvéről.

Idén ismét a Magvető kapta meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) Az év kiadója díját, így egy irodalmi beszélgetőest keretén belül a kiadó gondozásában megjelent "Pixel – Fájdalmasan szomorú kapcsolatok krónikája" című művét mutatta be

Tóth Krisztina

író a Somogyi-könyvtárban. "Még a csillárokról is lógnak az emberek" - jegyezte meg helyesen az est házigazdájaként érkezett

Szilasi László

író, amikor a terembe érve körbetekintett. Kicsinek bizonyult a Somogyi könyvtár első emeletének folyóirat-olvasója ehhez a rendezvényhez, az utolsó pillanatban érkezőknek már csak a földön ülve jutott hely a leghátsó sorokban. Sokan az írónő könyvével a kezükben érkeztek: voltak akik dedikáltatni akarták, mások csak egy kicsit közelebb szerettek volna kerülni a mű tartalmához, és az írónő gondolatvilágához. Az írónő Pixel című új könyve halmokban várta az érdeklődőket, sokan már a rendezvény előtt kedvet kaptak a vásárláshoz.

Az ellenálló

Tóth Krisztina: az ellenálló - ezt a címet adta Szilasi László az estének, amelynek egy rendhagyó hölgy rendhagyó műve volt a középpontjában. "

Mészöly Miklós

egy trendet állított fel a mai modern irodalomban, pontosan körülírta hogy mihez hogyan kell nyúlni. Ezeket a szabályokat hol felrúgva, hol pedig csak megkerülve sikerült Tóth Krisztinának megszerettetni magát és a műveit - egyrészt a közönséggel, de ami még fontosabb, hogy a kritikusokkal is" - méltatta az írónőt Szilasi László, aki maga is irodalomtörténészként, kritikusként figyeli a kulturális életet. A könyv felépítésében, szerkesztésében és tartalmában is hadat üzen a modern magyar irodalom dogmáinak. A művek rövidsége miatt maga a kötet is vékony, nem "kilóra" készítette az írónő, hanem apró mozzanatokat örökített meg vele. A leírt történetek epizodikus jellegűek, és mindegyik egy-egy testrész címével szerepel, amiből majd a művet elolvasva összeállhat a "fantomember". Gyakori az események között a narráció, ami sokszor megakadályozza, hogy az olvasó azonosulhasson a szereplőkkel és beleélhesse magát a történetekbe - ez azonban szándékos Tóth Krisztina szerint, aki távolságot szeretett volna tartani a valóság és a történetek között. Még maga a könyv borítója is szembemegy a trendekkel. "Sokan azt hitték, hogy pulóver, vagy tapéta van közelről megörökítve, ezek azonban teafilterek. A kiszáradt tea az emberi bőrszín tónusait tükrözi vissza, egy régi kiállításon láttam először és később eszembe jutott, hogy ez a könyvhöz is illene" - árulta el az írónő.

Így készül a kőleves

"Minden művem olyan, mint a kőleves: nem biztos hogy az lesz belőle, aminek az elején indult. Részeket ugyan mindig tartalmaz, de mire felépül talán már egy teljesen másféle egészt alkot" - mondta Tóth Krisztina, hozzátéve: a novelláihoz használt kis történetek egy kicsit a saját tapasztalatai is, de sok történetbe úgy futott bele. Az írónő sokszor elkalandozó, de jól követhető gondolatmenetéből is látszódott, hogy képes egy teljesen profán, hétköznapi dolog köré is mesés, varázslatos tartalmat szőni. Egyik fő ihletőjének a lengyel festőt,

Roman Opałkát

nevezte meg, aki az időt próbálja megörökíteni végtelenbe nyúló, egy életen át festett művével.

A Pixel című könyv azonban nem egy nagy egészt szeretne átkarolni, hanem apró részletekre világít rá, keretbe zárva egy nagy esemény pár résztvevőjét, az ő gondolataikat, cselekedeteiket. "A könyv sok történetet tartalmaz, ezek azonban nincsenek teljesen megírva. A hosszú, összefüggő szövegek sosem álltak közel hozzám - inkább az apróbb, kisebb szeleteket szeretem kiválasztani, ami ugyan nem mutatja be az esemény összes aspektusát, viszont mégis a hátán viszi a cselekményt" - mondta Tóth Krisztina. Csattanóval lezárni a művet szintén nem a mostani trendeknek megfelelő, az írónő szerint azonban a könyv végén nincs megoldás, a szereplők története ugyanazon a vakvágányon robog tovább, ahonnan elindult. "A részletek ilyenfajta kiemelése nem tudom, hogy tanító-e, szándékom szerint azonban nem vontam le tanulságot" - tette hozzá.