A moziba járás etikettje

A moziba járás – noha a folyton növekvő jegyárak miatt egyre kevesebbszer tudunk eljutni az óriásvászonhoz – már a mozgókép megjelenése óta különleges szórakozást jelent.

A hatalmas vászon, a hang-és fényhatások, s a mostanság új üdvöske szerepében tetszelgő 3D mind-mind egy érdekes és élménygazdag kikapcsolódás kellékei lehetnek. A feltételes mód használata nem véletlen az előbbi mondat végén. A moziban ugyanis nem egyedül ülünk, hanem több, számunkra teljesen idegen emberrel. Így tehát mintegy társasági eseménnyé definiálódik át a mozi meglátogatása. Az emberek nem teszik le a bejáratnál szokásaikat, behozzák magukkal a terembe. Ezzel tulajdonképpen semmi probléma nem lenne, ha képesek volnának felismerni, hogy egy olyan közegben vannak, amelyben nem biztos, hogy felléphetnek az otthoni tévénézés közben megszokott viselkedéssel. Ezen kívül illik betartani még néhány alapvető szabályt is. Véleményem szerint a moziba járásnak etikettje van. Van, amit meg szabad tenni a nézőtéren és van, amit nem illik. A következőkben (a teljesség igénye nélkül) szeretnék felsorolni néhány illemszabályt, amelyet érdemes betartani, amikor ellátogatunk a moziba (hiszen fordított esetben bennünket is zavarna a mellettünk ülő tapintatlansága).

1. A számomra kijelölt széken foglalok helyet

Teljes mértékben érthetően és olvashatóan fel van tüntetve, melyik teremben vetítik az általam választott filmet, valamint az is, hogy a termen belül hányadik sorba, melyik oldalra, hányas számú székre kell ülnöm. Aki esetleg otthon hagyta a szemüvegét, annak készséggel áll rendelkezésére a terem előtt álló jegyszedő. Merjünk segítséget kérni! Bizony-bizony rendkívül kellemetlen, amikor megérkezem a terembe és látom, hogy a székemen már ülnek. Valamiért még én érzem magam kellemetlenül, hogy fel kell állítanom az ott (jogtalanul) sátrat vert emberkét. Az sem enyhít a dolgon, amikor grimaszokat vág, amiért odébb kell települnie, s az sem segít túlságosan sokat, hogy még a mögöttem lévő sorban is hangot adnak abbéli sérelmüknek, miszerint nem látnak a legújabb Coca Cola reklámból 10 másodpercet.

2. A közös könyöktartó kérdésköre

Két székhez egy könyöktartó tartozik, ezt már mindenki észrevehette, aki egyszer is járt már moziban. Semmi probléma, ha a párunkkal, vagy barátainkkal érkeztünk, mert ilyenkor merünk kommunikációt kezdeményezni és szólni, ha esetleg nem férünk el. Gyakran azonban (legalább) az egyik oldalunkon egy számunkra teljesen idegen ember ül. Tapasztalatom szerint a legtöbb néző nem foglalkozik azzal, hogy a mellette ülő könyöke oda fér-e, „nemes” egyszerűséggel elfoglalja az egészet. Az pedig már csak hab a tortán, amikor a szomszédunk számára kijelölt jobb oldali üdítőtartó helyett a bal oldalit választja, így aztán egyensúlyozhatunk a pohárral az ölünkben egész vetítésidő alatt.

3. Az ételfogyasztás illemszabályai

A mozik előterében régóta lehet kapni mindenféle földi jót, amelyet el lehet fogyasztani a nézőtéren. A tudatos átgondolás hiányának tekintem, hogy olyan csomagolásban árulják ezeket a termékeket, amelyek zajt okoznak. A chipses zacskó zörgése, vagy a bíbelődés a cukorkás zacskóval, mind-mind csörgő-zörgő hangot adnak ki, amely bőven elegendő ahhoz, hogy megakasszák a másik figyelmét és rontsák a film élvezeti értékét. Kimérős változatban, papírdobozba téve talán a film egyes részletei helyett nem a mellettem ülő zacskózörgésére emlékeznék én sem. Egyes nassolnivalók talán nagyon is jó kiegészítő tevékenységet szolgálnak a fordulatos és izgalmas alkotás közben, azonban az elfogyasztásuk keltette zaj megint csak zavaró lehet (gondolok itt például a szotyolára, tökmagra, pisztáciára). Kiemelendő lehet ezen kérdés kapcsán az is, hogy bizonyos ételeket eleve illetlenség behozni. Azok a fogások, amelyek egy étteremben is megállnák helyüket, nem valók az ölünkbe. Az erősebb szaggal bíró ennivalót hagyjuk otthon! Moziba járásom jónéhány éve alatt volt „szerencsém” találkozni a legbizarrabb ételekkel is – amelyek cseppet sem passzoltak be a mozitérbe- a mellettem ülő idegen kezében: fokhagymás csirkecomb, mekis hamburger, sült krumpli tarjával, pizza, milánói makaróni…

4. Ne tegyük fel térdünket, ha előttünk ül valaki!

Rémesen idegesítő, amikor a mögöttem ülő felteszi térdét a székem támlájához, majd minden egyes poénnál megmozdul nevetés közben, vagy egyszerűen csak 5 percenként megrugdossa a ruganyosnak tűnő háttámlámat, engem pedig (sarkítva ugyan) de már az agyrázkódás kerülget némi agyvérzéssel körítve.

5. Ne kommentáljunk hangosan, nem otthon vagyunk!

Az, hogy otthoni környezetben ki milyen mértékben és hangosan kommentálja az adott műsorban történteket, szíve joga eldönteni (no meg a családtagok feladata). Ha azonban egy moziban ülünk, ne kommentáljuk hangosan az eseményeket, mert egyrészt megint csak zavarjuk vele a mellettünk ülőt a filmre való koncentrálásában, másrészt higgyük el, cseppet sem kíváncsi egy vadidegen ember arra, hogy mit gondol a mellette ülő.

6. Ne beszélgessünk a film alatt partnerünkkel, barátainkkal!

Ha megvitatandó témánk van, vagy ne üljünk be moziba, vagy várjuk ki a film végét. Egy például thriller közben elkezdeni beszélgetni a barátnőmmel arról, hogy a párommal már megint összevesztem, cseppet sem tartozik a moziban ülőkre, enyhén szólva illetlenség magánbeszélgetésekkel zavarni a többi embert.

7. Kapcsoljuk ki a mobiltelefont!

1-2 évvel ezelőtt a film vetítése előtt volt egy felhívás arra, hogy kapcsoljuk ki készülékeinket, ennek ellenére még ekkor is volt olyan néző, akinek felcsörgött valamilyen titokzatos oknál fogva a mobilja. Ha lenémítjuk telefonunkat, már az is megfelelő, feltéve, ha nem rezgő üzemmódra állítódik be ilyenkor automatikusan a készülék. Ha fontos hívást várunk, akkor ne üljünk be egy X ideig tartó filmre! Talán még idegesítőbb a többi ember számára, amikor nem hogy nem halkítjuk le telefonunkat, de még fel is vesszük, ahelyett hogy gyorsan kinyomnánk, s elkezdünk kiabálva, a filmet túlharsogva beszélni. Ha csak nem az Amerikai Hadsereg parancsnoka vagyunk, vagy nem éppen a legjobb barátnőnktől várunk hívást, hogy megszült, akkor ne vegyük fel a telefont! Vagy ha így teszünk, ne csodálkozzunk azon, ha egyszer csak repül felénk valamiféle nehéz tárgy – s valaki így adott hangot intoleranciájának, amely egyébként teljesen jogos. Érdekes, hogy ezen felsorolás néhány pontjának lecsapódási mértéke műfaj, illetve jelenetfüggő általában. Ha egy akciófilm hangos jelenete közben zörgünk a zacskóval, szinte fel sem tűnik, ám ha egy dráma legsírósabb jelenetének kellős közepén bontogatjuk a chipset, már erőteljes ellenszenvet válthatunk ki. (ugyanez a helyzet a mobiltelefonnal, s némileg a kommentárokkal is). Ha már bevittünk zörgős termékeket, legalább arra figyeljünk oda, hogy vagy még a reklám ideje alatt bontsuk ki, vagy olyan jeleneteknél, amelyek hangosak. Legyünk tekintettel a mellettünk ülő emberekre, akik hozzánk hasonlóan kifizették a mozijegyért a nem kevés pénzt! Ők is szeretnének fesztelenül kikapcsolódni, kellemesen ellazulni. A probléma tehát orvosolható, a gond azonban megoldhatatlanságra lel, amikor egyes emberek ezeket az alapvető illemszabályokat elolvasás vagy szembesítés után sem képesek alkalmazni. Egyszerűen talán azért, mert ők ezeket az illetlenségeket nem találják azoknak. Két választásunk van: tűrünk, vagy szólunk. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nem éri meg szóváltásba keveredni ezek miatt (sajnos), mert felháborodással közelednek felénk. Kisebb bajjal ússzuk meg, ha hallgatunk. Reménykedjünk, hátha kifogunk egy olyan társaságot, akik tisztában vannak a moziba járás alapvető etikettjével. Ha mégsem így történne, változtassunk helyet, s adott esetben szemléletmódot is, próbáljuk meg kizárni a külső tényezőket. Nehéz, de nem lehetetlen! S a mozi varázsa miatt megéri a próbálkozást!