Besúgóhálózat működött a vásárhelyi kocsmákban

Jól kiépített besúgóhálózat működött a hódmezővásárhelyi kocsmákban az 1940-es évek második felében. Rendszeresen jelentették fel például a Kertész-féle kocsma ittas vendégeit, akik alkoholos állapotban a rendszert, a vezetőket szidták vagy éppen Rákosi képét próbálták letépni az italozó faláról. Vincze Gábor, az Emlékpont történészének kutatási eredményeit a Hombár című periodika legfrissebb számában is olvashatják.

Az 1944-es szovjet „felszabadulás” után a vásárhelyiek bíztak benne, hogy demokratikus rendszerben élhetnek tovább, mely biztosítja számukra a teljes szólásszabadságot. Azonban hamar kiderült, hogy a látszatdemokrácia nem tolerálja a vélemény szabad kinyilvánítását: 1946-tól folyamatosak voltak a feljelentések izgatás bűntette miatt. A susáni Kertész-féle kocsmában például egy kifejezetten jól működő besúgó-hálózat épült ki: a kocsmáros, Kertész Imre a kommunista párt hűséges tagjaként rendszeresen tartott pártgyűléseket a belső teremben és nagy figyelemmel követte ittas vendégei rendszerellenes megnyilatkozásait. A betérők erősen alkoholos állapotban gyakran szidták a népi demokráciát és a kommunista vezetőket. Vincze Gábor, az Emlékpont történészének tanulmánya több olyan esetet is bemutat, amikor a vendégeknek meggondolatlan kijelentéseik miatt kellett népbíróság elé állniuk. Felidézi például

Szikora István

sertéskupec ügyét, aki a kocsmában részegen kijelentette, hogy „nem szereti a kommunistákat és valamennyit akasztva szeretné látni”, majd nyomatékosításként az egyik villanypóznára mutatott. Hiába voltak ellentmondásosak a tanúk terhelő vallomásai (gyakran saját maguknak is ellent mondtak a megkérdezettek), Szikora első fokon 1 év börtönt, 5 év hivatali és jogvesztést kapott, valamit elrendelték vagyona felének elkobzását is. Egy másik esetben

Radics Mihály

kulákot állították népbíróság elé, aki szintén ittas állapotban megpróbálta letépni Rákosi portréját a kocsma faláról- a feljelentést követően, még a tárgyalás előtt a budai internálótáborba küldték. A tárgyaláson azonban édesanyja jelent meg helyette, mivel ekkor Radics még az internáló táborban volt, de erről a részletről a népbíróságot nem értesítették.

Vincze Gábor

érdekfeszítő kutatásának eredményeit a Tornyai János Múzeum évkönyvében, a Hombár legújabb számában is olvashatják az érdeklődők.