A korábbi évek hagyományainak megfelelően idén is a Somogyi-könyvtár gyűjteményi állományában lévő könyveiből fogadhattak örökbe a Szegedért Alapítvány díjazottjai. A péntek délutáni esemény különlegességét adta, hogy a fődíj készítője, Lapis András is az örökbefogadók közé léphetett.
Lapis András
ismert szegedi szobrászművész soha nem kerülhetett volna a Szegedért Alapítvány díjazottjai közé, hiszen maga is tagja az egyik kuratóriumnak. Az alapítvány fődíjának alkotója már a Somogyi-könyvtárat is megörvendeztette munkáival, így például 1983-ban, a bibliotéka 100 éves évfordulója alkalmából egy kinyitható fedelű érmet készített. Most
Somogyi Károly
születésének 200. évfordulójára emlékezik a könyvtár, ez a párhuzam, valamint a kettős kötődés indokolja, hogy a díjazottak társaságában fogadott örökbe könyvet a szobrászművész – indokolta
Szőkefalvi-Nagy Erzsébet
főkönyvtáros, a gyűjteményi osztály vezetője az örökbefogadási ceremónián a választást. Lapis András sok szállal kötődik
Radnóti Miklóshoz
: a Radnóti-gimnázium tanulója volt, szobrászként pedig negyven éve foglalkozik a költővel, éremsorozatot is készített Radnóti-versrészletekkel. Ez adta az apropóját annak, hogy a művész Radnóti Miklós két, saját kézírását is tartalmazó kötetét fogadhatott örökbe: a Pogány köszöntőt – melyet a költő „Kárászné nagyságos asszonynak” dedikált –, és az Újmódi pásztorok énekét. Ez utóbbinak külön érdekessége, hogy Radnóti saját kezűleg, ám aláírása nélkül, egyes szám harmadik személyben leírja a példány előlapjára, hogy a kötet nyolc verse miatt szeméremsértés és vallásgyalázás vádjával bíróság elé állították. Lapis András viszontadományozással köszönte meg a Radnóti-köteteket, két, Amerika felfedezésének kétszázadik évfordulójára készített, lemezveretes könyvet hozott a bibliotékának.
Sin Katalin
gordonkaművésznő, a Szegedért Alapítvány művészeti kuratóriumának díjazottja,
Vaszy Viktor
két, csellóra komponált zeneművének (Szonáta (desz-moll), 1921 és Rapszódia gordonkára és zenekarra. Op.3, 1930) eredeti kottakéziratát vallhatja sajátjának mostantól. A Zeneművészeti Kar Vonós Tanszékének docense elmondta: szerencsésnek vallja magát, mert gimnazistaként a Vaszy által dirigált operaelőadások nézője lehetett, később pedig még a karmester utolsó éveiben játszott is a „vezénylete alatt”. „Abban, hogy muzsikussá érettünk, mi, akik láthattuk, nagy szerepe volt ezeknek az élményeknek” – vallotta Sin Katalin. A művésznő azt is elmondta, tanulmányozni fogja a kottakéziratokat, és reméli, ő vagy növendékei elő is fogják tudni adni. A társadalmi-állampolgári kuratórium kitüntetettje,
Kása Ferenc
mesteredző
Johannes Amos Comenius
’Orbis sensualium pictus – A’ látható világ’ című művének 1728-ban Lőcsén megjelent, négynyelvű kiadását fogadta örökbe, melyben sok más mellett a bajvívás, a birkózás vagy a „pállya-futás” is helyet kap. Köszönő szavaiban a mesteredző Comeniusszal egyetértve hangsúlyozta a testi nevelés fontosságát. Mint megtudtuk, örömmel fogadta a kötetet, mert különösen érdeklődik a pedagógia iránt.
Vígh László
biokémikus, a tudományos kuratórium díjának nyertese
Theophrastus Philippus Aureolus Bombastus von Hohenheim
, azaz
Paracelsus
orvosi és vegytani műveinek 1658-ban Genfben megjelent háromkötetes kiadása (Opera omnia medico – chemico – chirurgica) felett vállalt védnökséget. A díjazott édesanyjának egy kötetét is őrzi a Somogyi, és azt is megtudhatták a résztvevők, a stresszel foglalkozó biokémikust a Karácsony Benő-költemények is vonzzák.
Bánki Horváth Béla
, a Szegedért Alapítvány idei fődíjasa a testi nevelés első, rendszerezett alapművét,
Johannes GuthMuths
német pedagógus Gymnastik für die Jugend című munkájának 1793-ból származó, első kiadását fogadta örökbe. Bár a mű a fiatalság testi nevelésének módszereivel foglalkozik, az örökifjú világbajnok úszó is talál benne érdeklődésére számot tartó fejezetet, hiszen GutsMuths az úszás fontosságával is foglalkozik könyvében – indokolta választását Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Mai szemmel nézve furcsa módon, egy botra erősített hevederrel oktatták GutsMuths korában az úszást. „A történelem embere vagyok, a múlt század elején születtem” – fogalmazott Bánki Horváth Béla köszönő szavaiban. Mint mondta, még ő is hevederrel tanulta az úszást. Azt is elmondta, mindig is könyvpártoló volt, főleg ifjú és idős korában, mikor hivatása mellett már több időt tud szánni a Gutenberg-galaxisra is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.