225 éve halt meg Benyovszky Móric, Madagaszkár királya

A kalandorokban gazdag 18. század egyik legmerészebb és legeredetibb alakja, Benyovszky Móric, Madagaszkár királya 225 éve, 1786. május 23-án halt meg.

1741. szeptember 20-án született a Nyitra megyei Verbón. Tizennégy éves korától katonáskodott, javarészt külföldön, közben rokonai kisemmizték örökségéből.

Benyovszky

fegyverrel próbálta jussát visszaszerezni, ezért

Mária Terézia

száműzte. Lengyelországi rokonainak birtokán telepedett le, megnősült és utazgatott. Hollandiában és Angliában kitanulta a hajóépítést, és eljutott Amerikába is. 1767-ben csatlakozott a

Poniatowski Szaniszló

király elleni nemesi felkeléshez, 1769-ben tábornokként esett orosz fogságba. Először Kazanyba került, innen megszökött, de újra elfogták, és Szibériába száműzték. Több mint egy évig tartó út után érkezett Kamcsatkába, ahol gyorsan feltalálta magát. Elnyerte a kormányzó bizalmát, lányának szívét, viszonylagos szabadságát lázadás szervezésére használta fel. 1771 májusában száműzött társaival elfoglaltak egy hajót, és Amerika felé indultak. Az Aleut-szigetek és Alaszka érintése után Formosán (Tajvan) kötöttek ki, végül Makaóban szálltak partra. Benyovszky 1772-ben

XV. Lajos

francia királynak ajánlotta fel szolgálatait, aki Ile de France (Mauritius) szigetére küldte, az ottani kormányzó pedig madagaszkári telep létesítésével bízta meg. 1774-ben alapította meg Louisbourg telepét, expedíciói jelentősen hozzájárultak a sziget megismeréséhez, utat épített, mocsarakat csapolt le. Emberséges bánásmódjával annyira elnyerte a bennszülöttek bizalmát, hogy azok - legalábbis az ő elmondása szerint - 1776-ban ampanszakabévá (királlyá) választották. A francia udvar bárói címet ugyan adott neki, de a királyit már nem ismerte el, a mauritiusi kormányzó is intrikált ellene, ezért hazatért Magyarországra, ahol kegyelmet kapott. A nyughatatlan természetű

Benyovszky

1778-ban grófi méltóságban részesült, de kalandok híján nem találta a helyét. Terveket készített a közlekedés, a fiumei kikötő fejlesztésére, ám támogatókra nem talált. 1782-ben ismét Amerikába ment, de a függetlenségi háború már a végéhez közeledett, így Madagaszkár gyarmatosításának tervét elevenítette fel. Baltimore-i kereskedők segítségével felszerelt expedíciója 1785 júliusában szállt partra a sziget északkeleti részén, és Angontsynál erődöt épített. Benyovszky az ellene küldött francia csapattal vívott csatában vesztette életét 1786. május 23-án, sírját az erőd tövében gyorsan elnyelte a trópusi erdő. Utolsó vállalkozása előtt francia nyelven írta meg kalandjait, a földrajzi és néprajzi szempontból is jelentős művet számos nyelvre lefordították, magyarra

Jókai Mór

ültette át. Benyovszky szerepét, felfedezéseit máig vitatják a történészek és a földrajztudósok, főleg a franciák. Színes életét sokan feldolgozták, még operát is írtak róla. A lengyelek és a szlovákok nemzeti hőse is; 1975-ben a budapesti és a pozsonyi televízió közösen forgatott róla sorozatot. Halála századik évfordulóján Madagaszkáron obeliszket emeltek tiszteletére, a malgas fővárosban utca viseli nevét. Az emlékét ápoló társaság 2003-ban Madagaszkáron állított emléktáblát és szobrot, 2009-ben egykori zalai birtokán, Rigyácon avatták fel portrészobrát.