Honlap indul az ügynökhálózatról

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően újjászervezett ügynökhálózat, a társadalomba történő legtökéletesebb beépülést, a „csend társadalmának" létrehozását kívánta elérni. Az így kialakított állambiztonsági mechanizmus – főbb elemeit tekintve – egészen 1990-ig változatlan struktúrában működött. A pártállam idején az állampolgári és emberi jogok intézményes semmibevétele és sárba tiprása a diktatúra általános gyakorlatává vált. A mechanizmus működésének megrendelői és haszonélvezői a mindenkori állampárt vezető testületeinek szintjén, a politikai elit tagjai között keresendők. Mellettük azonban –

Medgyessy Péter

(D-209) esetén kívül – mindeddig rendkívül kevés szó esett a hivatásos szolgálati jogviszonnyal rendelkező szigorúan titkos állományú tisztek szerepéről. Az 1990 óta a közbeszédben újból és újból felmerülő ügynökkérdés megvitatásának társadalmi jelentőségén és tudományos igényű feldolgozásán túl a kutatás fontos figyelmet fordít azon személyek tevékenységére is, akik hivatásos szolgálati jogviszony alapján, de fedőmunkahelyükön keresztül szolgálták az állampárt érdekeit, és hajtották végre az állambiztonság által számukra meghatározott feladatokat. A szigorúan titkos (SZT) állományú tisztek szerepének vizsgálata az állambiztonsági rendszer működésének megértése szempontjából kulcsfontosságú. Jelen kutatás az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, a BM III/II. Csoportfőnökség állományába tartozó SZT-tisztek iratanyagának feldolgozását tűzte ki feladatul. Az itt közölt adatok tudományos kutatás céljából a Levéltártól kért iratokban található adattartalmak tényszerű közlésére szorítkoznak. A kutatás négy forráscsoportot vont be a feldolgozás körébe. Kiindulópontja az a 409 darab SZT-karton volt, amely a közzétett adatbázis gerincét alkotja. Ezt egészítette ki a fogyatéki anyag részét képező, a III/II. Csoportfőnökség titkos és szigorúan titkos állományú beosztottainak iratai között található illetményügyek 375 db dossziéja és az a 66 darab fedőszámos SZT-karton, amelyek feldolgozása révén számos kiegészítő adat jutott a kutatók birtokába. A kutatás legfontosabb alapanyagát az a 386 darab SZT-tiszti személyi gyűjtő jelentette, amely változó összetételben ugyan, de főszabály szerint a szolgálati adatlap mellett felvételi javaslatot, minősítést, önéletrajzot igazolványképet, valamint a szolgálati idő megállapításához szükséges dokumentumokat tartalmazza. Az összesített adatok alapján elmondható, hogy ezen iratcsoportokból 673 SZT-tisztre vonatkozólag sikerült adatot nyerni, akik közül 551 személy név szerint is beazonosítható volt. A csak fedőszámmal szerepeltetett 122 fő közül azonban – további levéltári kutatás révén – még számos személy azonosítható be. Általánosságban elmondható, hogy az SZT-tisztek jelentéseit eredetileg úgynevezett „levelező” és „biztonsági” dossziékba rakták le. E dossziék közül azonban a Levéltárban egyetlen egy sem található, így azokat feldolgozására nem kerülhetett sor. Az SZT-tisztek összegyűjtött és rendszerezett adatainak közzétételén túl azonban célkitűzés volt, hogy személyiségükre, politikai meggyőződésükre és állambiztonsági munkájuk megítélésére is szolgáltassanak a kutatók információkat. Az egyes adatlapok biográfia rovataiban olyan releváns idézetek és azt kiegészítő információk szerepeltek, amelyek alkalmassá teszik a tanulmányt az adott SZT-tiszt személyiség jegyeinek és szakmai munkájának megítélésére is. Ugyanezen célt szolgálja a szigorúan titkos tisztek korabeli lakcímének szerepeltetése is, amely szociográfiai szempontból jelent lényeges információt a téma tudományos igényű kutatásához. A kutatások eredményeit

egy honlapon

lehet megtekinteni. Az e honlapon

Boér Zoltán

,

Fráter Olivér

és

Ungváry Krisztián

(56-os Intézet) történészek által elvégzett alapkutatás révén közzétett adatok hozzájárulnak az állambiztonsági múlt egy eddig kevésbé ismert területének, a szigorúan titkos állományú tisztek világának megismeréséhez és megértéséhez.