Dante-szimfónia a Budapesti Tavaszi Fesztiválon

Március 25-én a Budapesti Tavaszi Fesztivál felkérésére a Szegedi Kortárs Balett a Thália Színházban bemutatja Roberto Galván, Dante-szimfónia című táncjátékát.

Az előadás egyben a Szegedi Kortárs Balett Inferno elnevezésű, legújabb produkciójának első felvonása, mely

Juronics Tamás

Belső pokol című darabjával kiegészülve 2011. április 15-én debütál a Szegedi Nemzeti Színházban, majd 2011. május 31-én a Művészetek Palotája Fesztiválszínházában.

Roberto Galván

táncművész a Dante-szimfóniáról: „

Liszt

Dante-szimfóniája inspirált, hogy elmélkedjek a modern emberről, értékeinkről és a „Zeitgeist”-ről, azaz a korszellemről, melyben élünk. A zenemű pokoli mélységekben kavargó, saját témáinak visszhangjaira épülő tételei inspiráltak egy hanyatló világ ironikus ábrázolására. Ez az a hely, ahol Érosz és Thanatosz folyamatosan próbálja leigázni egymást, ezzel megölve a kéjt, ahelyett, hogy vágyat keltenének, a jövő reménye helyett pedig csak újra és újra elhaló szükségtelen vágyakozást teremtenek. A Purgatórium pontosan olyan, mint a mi világunk: a magány, az elszigeteltség és a kommunikáció hiánya uralja; ez is egy, a média által globalizált világ, melyben az embert megfosztják önnön emberségétől és megtanítják félni a szemtől szembeni érintkezéstől. A magány blogja ez, melyben az emberek vadidegenek előtt tárják fel saját belső világukat és képtelenek elérni a bensőséges együttlétet. Személy szerint nekem tetszik a tény, hogy Liszt félt, hogy nem tudja megkomponálni a Mennyországot és otthagy minket a mennyei világ után vágyakozva a Purgatórium kapujában. Félelme humanitásáról tesz tanúbizonyságot, kételyeiről a Jó zenei újraalkotása iránt. A végső Magnificat inkább panaszkodásnak, mint a boldogság kifejeződésének tűnik. Úgy érzem, hogy az új évezredben mi ugyanennek a kapunak a küszöbén toporgunk; a jövő többé nem előre megjósolható, a szellemi értékek pedig egy új korszak eljövetelét hirdetik. Úgy érzem, hogy az emberiségnek újra kell fogalmaznia a társadalom alapvető értékeit. Ez ugyanúgy megrémít minket, ahogy Lisztet megrémítette a Mennyország ábrázolása, hiszen valahogy könnyebb fájdalmat és depressziót érzékeltetni, mint békét és reményt. A magyar zene szenvedélyessége igen közel áll latin gyökereimhez.” Nyitány Dante: Csetényi Vencel Vergilius: Czár Gerely Pokol Dante: Csetényi Vencel Beatrice: Markovics Ágnes Purgatórium Dante: Haller János Beatrice: Markovics Ágnes Paradicsom Dante: Czár Gergely Apolló: Finta Gábor Angyal: Fehér Laura Beatrice: Markovics Ágnes Továbbá: Lázár Eszter/Hajszán Kitti, Hortobágyi Brigitta, Horváth M. Gergő, Májer Gábor, Palman Kitti, Szarvas Krisztina, Tarnavölgyi Zoltán, Zsadon Flóra zene: Liszt Ferenc szöveg: Dante Isteni színjáték (részlet); előadja: László Zsolt fény: Stadler Ferenc díszlet/jelmez: Molnár Zsuzsa koreográfus asszisztens: Czár Gergely balettigazgató: Pataki András művészeti vezető: Juronics Tamás koreográfus: Roberto Galván A darab együttműködő partnere a Nemzeti Táncszínház.