A Hét Nap főszerkesztője a sajtóról

A médiatörvény itthoni és külföldi fogadtatásáról többé-kevésbé értesültünk, tudjuk, ki miért támadja, illetve védelmezi, arról azonban szinte semmit sem tudunk, hogy a határon túli magyar kisebbség hogyan vélekedik a kérdésben, a szomszédos országokban miként szabályozzák a médiát, és hogyan hat ez ki az ottani kisebbség helyzetére, megmaradására. Dudás Károllyal, a Hét Nap főszerkesztőjével és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökével erről beszélgettünk.

– Mi jellemzi a vajdasági magyar sajtót?

– A kisebbségi létben a sajtó szerepe egy kicsit más, mint az anyaországban. Úgy éreztük, fel kell sorakoznia a közösségi-többségi törekvések mögé, és azt támogatnia. Azon túl, hogy objektíven tájékoztat a sajtó, de csakúgy, mint a kultúrának, színháznak, irodalomnak stb. részt kell vennie a közösségépítésben. Voltak olyan sajtószervek, amelyek ezzel mélységesen nem értettek egyet. Szerintük a média feladata, hogy távolságtartóan, objektíven tájékoztasson, és semmi több. A Magyar Szó, mert konkrétan róla van szó, a legfontosabb sajtótermékünk a Délvidéken. Adódtak olyan helyzetek, amikor a napilap szerkesztősége nemhogy nem támogatta a közösség alaptörekvéseit, hanem egyenesen szembe ment velük. Úgy éreztem, ezt már szóvá kell tenni. A sajtót mindenhol a világon valamiképpen szabályozzák. A Milisevity-érában

Radoman Bozsovity

volt a Vajdaság teljhatalmú ura, a tartomány „főszerkesztője”. Bácskossuthfalván, ahol évekig rejtegettük a Kossuth-szobrot, kiáltványt olvastam fel, amelyben elítéltük beleszólását a délvidéki magyar sajtóba, és egyáltalán a sajtószabadságba. Sok idő múlt el azóta, s továbbra is azt mondjuk, a sajtónak nyilvánvalóan az amerikai szabályozás kedvez leginkább, amely így hangzik: A sajtó szabad. Ez egyértelmű, jómagam is tökéletesen egyetértek ezzel, de létezik a szabadság mellett egy másik dolog, a felelősség. Ha valaki felelőtlenül visszaél a szabadsággal, akkor nyilván valamit tenni kell. Nem hiszem, hogy meg kell zabolázni, vagy kordában tartani a sajtót, csak van valaki – számomra ez a valaki a közösség –, amely eltartja, véleményt mond róla, és meg tudja állapítani, vajon segíti-e a közösségi törekvéseket, vagy éppen szembe megy velük.

– A szerbiai sajtótörvény mennyire EU-konform?

– Európában szigorúbban szabályozzák a sajtót, mint nálunk, ez nyilván a magánkézben lévő médiára vonatkozik, hiszen aki a pénzt adja, annak az érdekei tükröződnek.

– Vagy egy párté.

– Igen, vagy azé. Ugyanakkor picit más volt a helyzet nálunk, hiszen a közelmúltban is lehetett bírálni mindent és mindenkit, de az a példa nélküli összefogás a magyarság körében, amely a Nemzeti Tanács választásain nyilvánult meg, az egyértelműen megmutatta: legkevésbé a párt/pártok voltak a fontosak, inkább a szinte teljes civil szféra, minden történelmi egyházunk és az értelmiség legalább 80 százaléka sorakozott fel azon elv mellett, hogy ezt a közösséget valamiképpen együtt kell megtartani. Ez rendkívül fontos volt, és ezt mindenki felismerte. Ezért érzem úgy, hogy a közösségnek joga van szabályozni a saját sajtóját olyan értelemben, hogy ne menjen ellene, hanem inkább zárkózzon fel.

– Nyilván a Magyar Szó is a politikai beavatkozástól védte magát, amikor az igazgatóbizottság, laptanács ellen ágált.

– A VMSZ alapító elnökségi tagja is vagyok. A VMSZ soha nem szólt bele a sajtó ügyeibe. A Hét Nap főszerkesztőjeként az elmúlt 15-16 évben egyetlen írást sem adtam vissza, mert bántja a VMSZ-t, vagy nem a hetilap szellemiségét tükrözi. Minden tisztességes írás egész más oldalon álló emberektől is megjelent és megjelenhet. A Nemzeti Tanácsnak két lapja volt: a Magyar Szó és a Hét Nap. A Hét Napban a kezdetektől benne volt, hogy a Nemzeti Tanács, illetve az igazgatóbizottság laptanácsot alapít. A Magyar Szóba akkor került be, amikor gondok merültek fel a lap közösségtámogató törekvéseiben. Most már elástunk minden csatabárdot. Az új Nemzeti Tanács egyik első lépése volt, hogy megszüntette még annak a lehetőségét is, hogy laptanács alakuljon. A vajdasági magyar sajtóval kapcsolatban nem hiszem, hogy valaki is megpróbálná megrendszabályozni, megzabolázni, kordában tartani. Más gondok vannak nálunk: inkább a támogatás hiánya, az újságírók gyalázatos fizetése, meg nem becsülése sokkal nagyobb probléma.