Gyógyítás mesével

A történetmesélés erejéről beszélt a Somogyi-könyvtárban megrendezett találkozón Boldizsár Ildikó mesekutató és -terapeuta. Számos izgalmas kérdés került terítékre: mi a fantázia szerepe az ember életében és hogyan fejleszthető, miként hozhatók működésbe gyógyító és öngyógyító folyamatok mesék segítségével, mi játszódik le az agyban, amikor egy ember mesét mond, illetve mesét hallgat. Ezek a folyamatok nagyban befolyásolják kreativitásunkat, azt a képességünket, hogyan tudunk belső képekkel dolgozni, saját épülésünkre/szépülésünkre használni. Beszélgetésünk az előadás előtt készült.

– Miben más a meséhez való hozzáállása a nagy mesekutató elődökénél?

– Én nem a meséről mondok újat, hanem kidolgoztam egy olyan meseterápiás eljárást, hogy mesék segítségével rendezünk össze mindenféle szétesettséget: legyen az fizikai vagy mentális eredetű. Felnőttekkel dolgozom, s rákos betegektől kezdve sokféle betegséget tud meggyógyítani a mese, amit esetleg máshogy nem lehet. Nem folklorista vagyok, hanem terapeauta, a mesét nem az elméletben, hanem a gyakorlatban használom.

– Hogyan működik a gyógyítás mesével?

– Nagyon hosszú folyamat, nyilván azért írtam róla 400 oldalt, mert nem egyszerű.

– Mi játszódik le a betegben, miközben mesét hallgat?

– Az ember, aki belső képeket használ a saját életének megértésére, olyan ismeretek birtokába juthat, ami esetleg meg tudja változtatni az életét, és teljesen új alapokra helyezve új életet tud kezdeni.

– Emberi és mesei archetípusok szerencsés találkozásáról beszélhetünk a gyógyulás folyamatában?

– Nem, nem így működik, mindig abból indulok ki, hogy minden helyzetnek megvan a maga mesebeli párja, csak amíg a mese hőse végig tudott menni egy adott úton anélkül, hogy elbukott volna, az adott páciens, aki ott van velem szemben, valahol kővé változott. Gyakorlatilag azt a mesét keresem meg, ami az ő lelki folyamatait a legerőteljesebben ábrázolja, illetve amivel dolgozni tud az együtt végzett terápiás munkában. Meseterápiás eljárásom felnőtteknek szól, 17 és 72 éves kor közöttiek a pácienseim, gyakorlatilag a saját mesével az ember rá tud ismerni a tévedéseire: valamelyik úton rossz ösvényt választott. Ha vissza tudunk menni arra a pontra, ahol elkanyarodott, akkor el tudjuk rendezni múltbeli tévedéseinket.

– Minden betegségnek megfelel egy-egy mesetípus?

– Nem, a betegségeknek is jobbára lelki okaik vannak, és a lelki folyamattal találhatóak meg a megfelelő mesék. Persze az is fontos, hogy nő az illető vagy férfi, betegségének melyik stádiumában van, tegnap diagnosztizálták a baját, vagy már túlvan néhány kemoterápián, esetleg halál előtti stádiumban. Ezektől függ, melyik mesét vesszük elő.

– Végzett-e felmérést arról, milyen hatékonysággal tud gyógyítani?

– Tizenöt éve foglalkozom az általam kidolgozott meseterápiás eljárással, azt tudom, akik hozzám fordultak, azoknak 80 százaléka kigyógyult az adott betegségből.

– Függetlenül a betegség fajtájától, súlyosságától?

– Igen, s ez az arány mások szerint is nagyon jó.

– Szám szerint hány beteggel került kapcsolatba?

– Még sohasem számoltam.

– Hogyan történik a kapcsolatfelvétel?

– Meg szoktak találni a betegeim, van egy honlapom, a meseterapia.hu, azon keresztül.

– Egyéni vagy csoportterápiákat tart?

– Egyénieket, van csoportos is, de ott mások a célok. Mindig valamilyen adott problémára irányulnak: van női csoport, férfi csoport, élet-, halál-, újjászületés-csoport, amelyben például a halállal kapcsolatos félelmeinket dolgozzuk fel. A saját élményű mesecsoportban például azzal a mesével dolgozunk, amely a páciens kedvence volt élete folyamán.

– Mennyi időt igényel egy-egy beteg meggyógyítása?

– A legrövidebb fél évig tartott, ez heti 1-2 órás találkozást jelentett, a leghosszabb 3 és fél évig.

– Mit tapasztal a gyógyultaknál?

– A legnagyobb dolog, amit ez a meseterápia tud, hogy a páciens megtanulja érteni a meséket, és ez a szerepe öngyógyítóvá tud válni. Ha megtanulja felnyitni a mesékben tárolt kódokat, amelyek mind a saját életére vonatkoztathatók, akkor egy idő után ez teljesen öngyógyító módon működik. Ebben az a csoda, hogy utána elég egy-egy emlékeztető mondat, motívum vagy belső kép, és a folyamatok újra beindulnak.

– Ezt akkor tulajdonképpen mindenki megtanulhatja?

– Igen, ezt régen az emberek tudták, de elfelejtették. Gyakorlatilag nem is megtanulni kell ezt, hanem újratanulni.

– Felidézni…

– Úgy van, ez a legjobb szó.