„Recsk – kényszermunkatáborok 1950-53” címmel rendeznek kiállítást a hódmezővásárhelyi Emlékpontban. A tárlat legmegdöbbentőbb tárgyait azok az elporladt cipőtalpak jelentik, amelyek nemrég kerültek elő és szimbolizálják Recsk szörnyűségeit.
Recsk a kommunista diktatúra idején az emberi szenvedés egyik szinonimájává vált. A tábor létezését hallgatás és tagadás övezte, a túlélőket, az egykori rabokat legszigorúbb titoktartásra, örök némaságra kötelezték. A szovjet minta alapján, az Államvédelmi Hatóság által létrehozott és a külvilágtól hermetikusan elzárt láger a 20. századi magyar történelem egyik legsötétebb fejezete. Az első rabok saját kezükkel építették fel a tábort; a kegyetlen ávh-s őrök már a megérkezésnél kijelentették, az oda kerültekkel nem kell elszámolni. Az egykori munkatábort 1953-as feloszlatása után néhány esztendővel lebontották, a barakkok helyét befásították, hogy nyoma se maradjon. A kommunista rezsim alatt a magyar hatóságok mindvégig állították, hogy a recski kényszermunkatábor sohasem létezett. Ma sem tudni pontosan, hogy mennyien veszették életüket a Recskre kerültek közül. Az Emlékpont április 10-ig megtekinthető kiállításán több mint harminc tablója mutatja be a recski tábor kegyetlen világát. A korabeli fotókkal és dokumentumokkal gazdagon illusztrált tablók mellett különösen szívszorítóak az egykori rabok elporladt cipőtalpai, valamint az a kövekkel megrakott talicska, melyek a recski rabok szenvedéseit jelképezik. Az Emlékpont új időszaki kiállítását február 4-én, pénteken délután 4 órakor
Havasi Katalin
önkormányzati képviselő és
Gyarmati György
, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója nyitja meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.