Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

Pergamenre írt történelem

Pergamenre írt történelem

2011. január 22., szombat
Pergamenre írt történelem

Középkori kódexek - I. rész

A kézzel írott középkori könyvekről, a kódexekről sokan hallottak már. Elnevezésük a latin codex, fatábla szóból ered, mivel általában ilyen módon kötötték be őket. A Közép-Európai Egyetem Medievisztika Tanszékén Gerhard Jaritz vezetésével elkészült egy multimédiás munka azzal a céllal, hogy a középkori kódexekről nem feltétlenül szakember érdeklődők számára is érthető, alapvető információt nyújtson. A szöveg immár magyarul is olvasható, köszönhetően Sallay Dóra és Kovács Annamária munkájának. Az első évezredben Európában szinte csak a kolostorok falai közt, a scriptoriumokban folyt kódexírás, -másolás, de a XII. századtól mind nagyobb lett az ezzel foglalkozó világi intézmények száma. Itáliától Németalföldig léteztek ilyen műhelyek, céhek, emelkedett az igényes, művészi kódexek száma és színvonala. Mindez több ember, a másoló scriptor, a szöveget részekre tagoló, címeket kiemelő rubricator, a kódex aranyozását végző illuminátor, az iniciálékat festő miniator, a korrektor, a könyvkötő összehangolt munkájának eredménye volt. Magyarországon a XVI. századig, a könyvnyomtatás elterjedéséig virágzott a kódexírás. Az országtól délre és keletre még századokig megőrizte fontosságát.

Magyar kódexek

A magyar középkor utolsó évszázadából 45 magyar nyelvű kódex maradt fenn épségben vagy töredékesen. E kézzel írott, sokszor jelentéktelen küllemű könyvek a magyar nyelv- és irodalomtörténet legfontosabb forrásai, könyvtáraink féltve őrzött kincsei, nemzeti ereklyék. Fennmaradásuk a XIX. századot megelőzően jobbára a véletlennek köszönhető. Azok a kötetek, melyeket sikerült apácatulajdonosaiknak a törökök elől felvidéki kolostorokba menekíteni, s melyeket még a XVIII. században is használtak vagy legalábbis gondosan őriztek, a század végén, a II. József-féle kolostorfeloszlatások során szóródtak végleg szét. Nem sokkal később azonban a nemzeti nyelv és irodalom iránt felébredő tudós érdeklődés végre felfedezte nyelvemlék kódexeink különös forrásértékét, s a XIX. század harmincas éveiben páratlan lendülettel megindult szervezett gyűjtésük. A ma embere is érdeklődéssel fordul a kódexek felé. Így például 2007-ben a Szegedi Tudományegyetem és a veronai egyetem közös hasonmás kiadásban a világ egyik legrégebbi Dante-kódexét jelentette meg. A kilencvennégy miniatúrával, rajzokkal és iniciálékkal díszített kódex a költő halála után egy-két évtizeddel az 1330-as vagy 1340-es években keletkezett és az Isteni színjáték majd teljes szövegét tartalmazza. Az egyetlen példányban fennmaradt kódex a tudósok ismerete szerint Nagy Lajos királyunk tulajdonában volt, majd több corvinával együtt a törökök Konstantinápolyba szállították. 1877-ben került ismét Magyarországra, a budapesti Egyetemi Könyvtár tulajdonába.

A középkori kódexek

A korai középkorban a kódexek többsége liturgikus célokat szolgált, s így papok és szerzetesek használták őket. E kódexek – elsősorban bibliák – az adott templom vagy monostor tulajdonának számítottak, hogy ezzel is erősítsék a közösség összetartozását és szimbolizálják folyamatosságát. Ugyanezekből az okokból esetenként a kódexbe illesztették olyan fontos oklevelek vagy egyéb dokumentumok másolatát, melyek az adott közösség számára különösen fontosak voltak (például privilégiumok, alapító oklevél), sőt, néha a közösség történetét elbeszélő forrásokat is idemásoltak. Új könyvek iránti igény elsősorban akkor jelent meg, amikor új monostor alapítására került sor, melyet el kellett látni minden szükséges liturgikus eszközzel és felszereléssel. Általában az apát és a szerzetesek legtöbbje egy már régebben alapított közösségből érkezett az új helyre, s így ez a közösség látta el az új monostort a legfontosabb kódexekkel; a többi szöveget folyamatosan pótolták, ahogy a monostor lehetőségei engedték. Már a XII. században előfordult hogy egyes kódexeket egyéneknek, nem pedig közösségeknek készítettek: ez pedig arról tanúskodik, hogy szélesebb olvasóközönség már abban a korban is létezett, akiknek megrendelései ettől az időtől fogva bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy a kódexkészítés mértéke jelentősen megnőtt. Ahogy mind több és több könyv jelent meg a világiak között, úgy létesült egyre több világi másolóműhely is, ahol a szakképzett másolóírnokok a szerzetesi scriptoriumok komoly versenytársaivá váltak.

A kódexek használói

A középkorban a könyveket a mai időktől eltérően számos célra használták, ezért a kódexek kinézetét és tartalmát egyaránt meghatározta az, hogy milyen célra, és kinek szánták. Használat szempontjából nyolc típust különböztethetünk meg, ezek egyben a könyvszerzés változó gyakorlatát is tükrözik a századok folyamán. A nyolc típus e szerint: misszionáriusok, császárok, szerzetesek, diákok, arisztokraták, papok, gyűjtők és az egyszerű emberek számára készült kódexek.

A kódexek anyaga

A kódexeket a papír európai elterjedéséig, nagyjából a XI. századig az állatbőrből készült pergamenre írták. A pergamenkészítő mester volt az, aki az állati irhából finom fehér anyagot készített, mely aztán alkalmas volt arra, hogy kódexlappá váljon. A korai leírások hangsúlyozzák, mennyire fontos a jó minőségű bőr kiválasztása, mert a középkorban a falusi állatállomány jó része valószínűleg állandóan szenvedett a kullancsoktól és különféle betegségektől, s ezek a pergamenkészítés számára elfogadhatatlan nyomokat hagytak a bőrön. Amikor a pergamenkészítő megfelelő bőr után kutatott, valószínűleg arra is figyelt, milyen színű volt az adott állat gyapja vagy szőre. Fehér juhok vagy tehenek bőréből általában fehér pergament készülhetett, míg a legjobban kedvelt és legjellegzetesebb barnás árnyalatú pergamenek foltos vagy barnás tehenek vagy kecskék bőréből készülhettek. A kódexek kötése általában bőrrel bevont, fémkapcsokkal összefogott két fatábla volt – innen származik a kódex név is – az értékesebb könyveket néha arannyal, ezüsttel és drágakövekkel is díszítették.

Kódexírás segédvonalakkal

A kódexoldalak vonalazása az írás egyenes vonalvezetésének érdekében történt. A középkorban minél fontosabb kódexről volt szó, annál szabályosabban és határozottabban vonalazták meg lapjait. Ha néha találunk megvonalazatlan kódexeket, azok igen csúnya és olcsó házilagos másolatokat rejtenek, a csodálatosan illusztrált könyvek bonyolult vonalazások valóságos labirintusait tartalmazzák. Folytatjuk...Felhasznált és ajánlott irodalom:A Középkori Kódex projekt oldala Madas Edit: Magyar nyelvű kódexirodalom Magyar kódexek Digitális Corvinák

Összeállította: Illés Tibor

pergamen középkori kódexek corvinák Dante kódex

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo