Kritika: „Mert mi valahogy jó család vagyunk”

Az Ilyen az élet című film első ránézésre talán nem több, mint egy tipikus, már lerágott csontokkal dolgozó alkotás. A megtekintést követően azonban felülíródik a trailer alapján felállított vélemény.

Az Ilyen az élet (Life As We Know It) témáját tekintve jól ismert: számos film dolgozta már fel a „mit tesznek az emberek egy kiscsöppséggel, miközben fogalmuk sincs a gyereknevelésről?” problémakörét. Elég, ha az ebben a kategóriában klasszikusnak mondható Három férfi és egy bébi (Three Men and a Baby, 1987) című szívet melengető vígjátékra gondolunk, vagy a kevésbé ismert és több drámaisággal rendelkező Jack és Sarah (1995) című alkotásra esik a figyelmünk. Az Ilyen az élet azonban elmélyíti a kliséket, ugyanakkor színesebbé is teszi azokat, köszönhetően a színészi játékok bravúrjának. A történet röviden: Kiinduló helyzetként adott egy vakrandi, amely azonban már az elindulásakor véget is ér: Holly (

Katherine Heigl

) és Eric (

Josh Duhamel

) egyáltalán nem jönnek be egymásnak, s szívük egyetlen vágya a randit követően, hogy lehetőleg soha többet ne kelljen találkozniuk a másikkal. A közös barátok révén (akik a randevút is szervezték, s akik időközben gyermeket vállalnak) azonban újra és újra összefutnak, méghozzá mint keresztszülők: a kis Sophie összeköti kettejüket valamilyen szinten már ekkor. Ezután Sophie szülei váratlanul meghalnak egy autóbalesetben és egyetlen gyermeküket a két, egymást elviselni nem igen tudó emberre hagyják. Holly-nak és Eric-nek fogalma sincs a gyereknevelésről: Holly, a kis helyi pékség tulajdonosa nagy erőkkel karrierjére koncentrál amellett, hogy álmodozik az üzletbe mindig visszatérő rejtélyes idegenről, Eric napjait pedig javarészt a nők hajkurászása tölti ki. Mindkét embernek szabad élettérre volt szüksége, s amikor ezt megvonják tőlük, megajándékozván őket egy jó nagy adag felelősséggel is, nem igen tudják, mit kezdjenek ezzel a helyzettel. A kis Sophie természetesen elbűvöli őket, ugyanakkor keményen meg is neveli a kényszerből egy fedél alatt lakó párost: megmutatja nekik a gyermekkel együtt járó nehézségek és szépségek színes tárházát, miközben Holly s Eric egyre közelebb kerülnek egymáshoz, s közelednek a nagy választás felé. A film tele van a már megszokott sémákkal: a pelenkázás, etetés, altatás vicces és kihívást jelentő oldala is megmutatkozik, ugyanakkor a személyes életvonalak előtérbe kerülése (különösen Holly karakterének részletes kibontása) elmélyíti ezeket a kliséket. Ettől válik a film során kifejtett problémakör annyira beleélhetővé, miközben őszintén tudunk együtt nevetni, vagy akár sírni a szereplőkön, s a szereplőkkel. A drámai momentumok, valamint a feszültséggel megtelt helyzetek időről időre felbukkannak a cselekmény során, ezzel is ráerősítve arra, hogy ez akár a való életben is megtörténhetne. Ahogyan erről a Holly-t alakító színésznő, Katherine Heigl is nyilatkozik: „Ezzel mindenki azonosulhat. Mindenki életében van, ami túl sok, fárasztó, tragikus, szép.” A film cselekményének dinamizmusát a kiemelkedő karakter-megformálás mellett a drámai helyzetek és a nevetős jelenetek váltakozása biztosítja. Ami a színészi játékot illeti, Katherine Heigl alakítása az, amely igazán mozgásban tartja a filmet. Ahogyan a rendező,

Greg Berlanti

is kimeli, úgy a néző is érezheti: „Katherine jó vígjátékban és drámában. Megtestesítője ennek a filmtípusnak.” Mi tagadás, a színésznőnek valóban van gyakorlata ebben a szerepkörben. A műfajban történő játékára kiváló példák a Grace klinika című kórházsorozatban nyújtott meggyőző alakítása, vagy első nagyjátékfilmje, a 27 idegen igen, amelyekben az Ilyen az életben lévő figurához hasonló karaktereket kellett megformálnia: a talpraesett, szingliként is boldoguló, karrierközpontú nőt, aki ugyanakkor képes drámai és humoros oldalát is megmutatni. Kitűnő alakításával egy szerethető figurát hoz létre, akin és akivel nevetünk, de akiért izgulunk is, vajon megtalálja e a boldogságot. Az Eric-et alakító Josh Duhamel hozza a karakterétől elvárhatót: a szabadságmániás, laza stílusú életkalandor kálváriáját érzékletesen ábrázolja, ugyanakkor Katherine Heigl mellett mintha mellékszereplővé válna. Fontos kiemelni a precízen megszerkesztett képkompozíciókat, melyeket a színek harmonikus csokorba rendezésével is fokoznak, s amelyet az alapos megvilágítás koronáz meg igazán. Összességében elmondható, hogy egy szórakoztató, lélekmelengető filmet kapunk, amelyben a néző reálisnak érzi az ott látott események mindegyikét, köszönhetően a meggyőző színészi alakításoknak, nem utolsó sorban a Sophie-t alakító kislány (akit 3-as ikrek játszanak:

Alexis Clagett, Brynn Clagett, Brooke Clagett

) kifejező gesztusainak. A filmet jelenleg is játsszák a szegedi mozik.

Ilyen az élet

(Life As We Know), Színes, magyarul beszélő amerikai romantikus-vígjáték, 115 perc. Hazai bemutató: 2010.december 2. Szereplők: Katherine Heigl, Josh Duhamel. Rendezte: Greg Berlanti.