Kultúra

„A szegedi életben kevés a szegedi zene” + FOTÓK

„A szegedi életben kevés a szegedi zene” + FOTÓK

2011. január 25., kedd
„A szegedi életben kevés a szegedi zene” + FOTÓK
A Sellő Presszóban folyamatos pohárkoccintások, sziszegve nyíló üvegek között beszélgettem a szegedi underground gerincének két csigolyájával, Völgyesi Péterrel és Pipicz Attilával, a The Fiction Stop nevű zenekar szólógitárosával és énekesével. A zenekar nemrég megnyerte az Art Stab tehetségkutató versenyét.– A zenekar tagjai még mind diákok – mennyire tudtok foglalkozni a bandával, mennyire van előtérben?Völgyesi: Ez a zenekar mindenkinek egy „második dolog”, második élet. Nem szimpla űrkitöltés, mivel rengeteg időt elfoglal, és azt hiszem, mindannyian maximális energia-befektetéssel foglalkozunk most vele, amellett, hogy helyt kell állnunk az iskolában is. Pipicz: Igazából ez egy komolyan vett hobbi. 2011 elején leültünk beszélni, hogy mit hogyan szeretnénk ezután csinálni – és eldöntöttük, hogy ebből még akár lehet is valami. Innentől válik a hobbiból egy komolyan vett hobbi. – A Fiction Stop közel 5 éves, ehhez képest lokális viszonylatban ismertnek, többé-kevésbé felfutottnak számít. Ez minek köszönhető?P.: A siker, a felfutás egy relatív kérdés. V.: Jelen pillanatban az az ábra itt Szegeden, hogy nincs felfutott zenekar. Az Atomtorta meg a Crystal van olyan szinten, hogy kiadtak pár lemezt, jól csinálják, de most ők is megakadtak. A mi titkunk talán abban van, hogy fiatalok vagyunk, a közönség is, és ez talán megmozgatja őket. A lendületben rejlik az egész, hogy lendületben tudod-e tartani magad. P.: És ami még nem hátrány, hogy nagyon szeretjük csinálni. – A Fictionről mennyire mondható el, hogy Szegeden hiánypótló?P.: Szerintem létezik, mint az összes többi zenekar közül szimplán az egyik. V.: Rengeteg jó csapat van a városban. Mi semmit nem pótolunk, csak csináljuk, amit szeretünk. De azt nagyon. – Van-e igény, a klubok nyitottak-e az efféle alternatív felhozatalra, amit ti is képviseltek?P.: A klubok azért baromira nyitottak. Van néhány hely meg együttes, akik erre rendezkedtek be. De tegyük szívünkre a kezünket – itt a legtöbb hely nem erre van kalibrálva, hanem a diszkóba járó egyetemistákra. V.: Igen, a Péntrackra meg a Szombeatre van kereslet. Ezek vannak ott, mint lehetőségek, ahol az ember jól leihatja magát és bulizhat P.: Persze, mi is ott vagyunk. Berúgunk a publikummal együtt, viszont a lényeg, hogy nem feltétlenül az élő zenére van igény. Nagyon vékony réteg az, ami a hozzánk hasonló zenekarokra kíváncsi. Nyáron itt túrázik egyfajta élet, viszont elkezdődik a szeptember, suli, mindenhol diákok. Ők élik fel ezt. Tanulnak, csütörtökön vizsga, akkor már aznap ki akarnak kapcsolódni és nem biztos, hogy megvárják a péntek estét. Onnantól kezdve pedig mindegy, hogy a zene élő vagy nem. – A klubok repertoárja manapság eléggé szűk. Régen ez mennyiben tért el?P.: Hely is lenne rá ma – csak kevés. Kevés krimó tudja nyújtani azt a technikai hátteret, amivel ez megvalósítható, ahol egy banda már minőségi produkciót tud csinálni. Hiába játszol te szilárd alapokkal, ha a helynek egyszerűen nincs olyan kihangosítása. Pécsről elmondható, hogy olyan város, ami ontja magából az alternatív zenészeket. Nem csak őket, más műfajból is persze – ugyanúgy, ahogy Miskolc és Debrecen is. Szeged ennek ellenére szinte az egyedüli nagyváros az országban, ahol nem született még ilyen. A sok bandát, ami itt van, még a helyiek zöme sem ismeri, nemhogy Pest, mivel nincs fóruma az egésznek. A Rock klub egy iszonyatosan nagy terepe volt ennek régen. Mindenkinek, mind az elvadult hülyéknek, mind az igényes produkcióknak. V.: Az egésznek nincs már akkora kaliberű gócpontja. P.: Megjelent egy-két lokál, mint olvasztótégely, ahol vagy van belépő, vagy nincs, viszont drága a pia, több hely pedig nincs. Közben mindenki arra gyúr, hogy felléphessen, a baj csak az, hogy nincs ember, aki ezt megnézhetné. Más placcok például profi felszereltségűek, minden a helyén van, mégis érthetetlen módon állati kevesen járnak oda. V.: A fő egyetemi klubok abban utaznak, hogy nagyobb, tehát országos zenekaroknak biztosítson színpadot. És nem a szegedi undergroundnak. Lejön a Kowalsky, a Kiscsillag, bárki – ami abszolút jó… P.: … igen, mivel a magyar kortárs zenére viszont jól reagál a város, és ez baromira kell. V.: Az underground ugyanakkor képtelen magát képviseltetni. – A bandák egymásnak játszanak, a közönség haverokból áll. A klubéra kezd belterjessé válni?V.: Akik azért járnak a koncertjeinkre, mert nem ismernek minket, csak érdeklődnek az alter iránt – azt gondolom, az egy elhanyagolható réteg. Jobbára tehát barátok, barátnők alkotják a közönséget. Az egyetemi lokálok, amikről szó volt korábban – szóval oda így nem tudunk bekerülni. – Tehát Szeged nem egy külön sarokköve az országnak, mint például Pécs?P.: Szerintem ez nem általánosítható. Létezik pár klub Szegeden, ami előtt le a kalappal. Mi amatőr együttesként itt vagyunk és itt működünk, ahol élünk, dolgozunk, tanulunk és ahol fölnőttünk – és itt olyan helyeken fordulunk meg, ahol esetlegesen van közönség. Előfordulnak olyan lebujok, ahol először felléptünk pár embernek és aztán egyre többen gyűltek oda. Ez nagyon szívmelengető dolog, jó érzés. Mi ezt láttuk. Nem sűrűn, de látni, ahogy pislákol valami. Egy tendencia. Együtt írunk zenét, otthon kibontjuk, összepróbáljuk, végül összeverődik egy közönség, meghallja, tetszik neki. És legközelebb újra ugyanaz a közönség fog eljönni, esetleg még hív másokat is. Az, hogy haverok özönlenek előtted az első koncerten, az evidens. – Nálatok ez meddig terjedt az eddigiek során? Völgyesi szerint ez elenyésző. Mennyi a haver és mennyi a szimpla zenebarát?P.: Szegeden rengeteg emberről azért nem lehet beszélni. Haver, haverok haverjai – egy bizonyos pontig hatványozódik, ennyi. V.: Vannak tényleg jó helyi bandák, akik szegedi élményekről, dolgokról énekelnek, és az az igazság, hogy ez számtalan embert hidegen hagy. Akadnak jó indíttatások meg törekvések erre, de még mindig nagyon kevés azoknak a száma, akiket izgatnak a szegedi történések. – Pár hónapja nyertetek egy tehetségkutató versenyen, amit az Art Stab szervezett. Ennek fődíjaként felvettetek egy demot. Ez mekkora kiugrási lehetőséggel bír?V.: Ez a demo kábé a startvonaltól fölfele az első lépés. Kevés, de fontos. Bármelyik megyéből nehéz kijutni. A média sajnos olyan, hogy inkább arcra és megjelenésre alapozva keresnek csapatokat. Én azt vontam le az egész elmúlt másfél-két évből, hogy annak ellenére, hogy Szeged is olyan egyetemi város, mint Pécs vagy Debrecen, itt csak az országos zene megy. Csak amit a tévében látsz. – Ez azt jelenti, hogy minden kulturális hatás Pesten koncentrálódik? Egyfajta centralizáció ez.V.: Nehéz feljutni arra a szintre, ami a fővárosban már vállalható, de azt kell mondjam, a szegedi undergroundot nagyon alulértékelik. Pedig nagyon jó. P.: Lépnek fel itt néha pesti bandák. És a szegedi együttesek felveszik velük a versenyt, ergo vannak olyan jók, sőt talán még jobbak. Például Atomtorta, Skatch, Csillagtér, Attention Chérie stb. Csak annyi, hogy ők nem Pestről jöttek. – A többi bandával milyen a viszonyotok?V.: Abszolút baráti, segítjük egymást. A basszusgitárosunk, Ferenc mondta, mintha egy ember lenne az egész underground. – Hogyan lehetne az érdeklődést újra föltüzelni?P.: Talán a fiatalokban kereshető. Ez hiányzik a fiatalokból – nem azonosulnak az élő zenével. Másrészt a reklámokban, és ne feledjük, hogy sokkal több klub kéne, nagyobb zenei tér. Én például bevonnám a koleszokat is a jóba meg kultúrába. Pesten ez működik. Olcsón össze lehetne hozni. V.: A célközönség eleve a gimnazisták és egyetemisták. Kiszolgálni akarjuk a fiatalokat. De egyszerűen nem jut el hozzájuk ez a zene. Nem kapják fel rá a fejüket. Hiába üvöltesz, ha nem hallja meg senki. Talán a regionális média belefeküdhetne a szegedi undergroundba kissé. Erősíteni kell a tömérdek marha jó bandát – nálunk sokkal profibbakat(!) - egyúttal így magát a várost is. P.: Marketing szempontjából nagyon nehéz. Számtalan tényező bejátszik, amik miatt itt tartunk. Lehet, az egyetemek felé kéne nyitni. Csak hogyan? – A promóción és egyetemes problémákon túl ti mint zenekar, mit tudtok tenni az undergroundért?V.: Mi csak játszunk, a közönséghez szólunk, ahogy a többi banda is. Valami olyasmi, hogy szegedi diákok szórakoztatása szegedi bandákkal. Középiskolák és egyetemi karok között egy átkötés. P.: Rengeteg lehetőség, program van a városban. Gyakorlatilag ki lehetne elégíteni Szegedet a helyi zenekarokkal. V.: A valóság az, hogy a szegedi életben kevés a szegedi zene.

Berényi Csaba

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.