Dante megint nyert

Egy magas színvonalú munkát is meg lehet írni érthető nyelven – vallja Pál József, a szegedi egyetem Olasz Tanszékén vezetője, akinek Dante – Szó, szimbólum, realizmus a középkorban című kötetet Akadémiai Nívódíjat nyert.

A több évtizede adományozott Akadémiai Nívódíjat azon könyvek szerzői kaphatják meg, akik művei a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) támogatásával, az Akadémiai Kiadónál jelentek meg (amely korábban az MTA kizárólagos kiadója volt). Az elismerésre az akadémiai osztályok jelölik a szerzőket, idén 12 munkát jutalmaztak vele – köztük

Pál József

Dante-könyvét, mely fél évvel korábban a Premio Flaiano nemzetközi italianisztikai díjat is elnyerte (ez az egyetlen olyan elismerés, amelyet a tudományterület nem olaszországi művelői kaphatnak meg).

Amire a hazai dantisztika nem gondol

A tavaly decemberben megjelent kötet egy közel 30 éves munka eredménye. Pál József szándékosan próbált kapcsolódni az Isteni színjáték Babits Mihály-féle fordításához is. A könyv különlegessége, hogy úgy vizsgálja a dantei életművet, hogy nagyon tudatosan visszahelyezi abba a korba, amelyben született, a 13. század végi skolasztikus eszmerendszerbe. Ezzel így Magyarországon nagyon kevesen foglalkoznak, jóllehet a hazai dantisztika jeles képviselői kutatják az Isteni színjáték egyes kérdéseit. „Ez a mű egy bizonyos kontextusban született, elszakíthatatlan attól a világtól, minden egyes mozzanatában hozzá kapcsolódik” – hangsúlyozza Pál József. „Némi túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy Dante a teológiaprofesszorainak tanításait vitte színre, életet adva az eszméknek az emberi sorsok által” – magyarázza a professzor. Ez a fajta megközelítés lényegében a második világháború előtti magyar dantisztikát jellemezte, a világégés után azonban kikopott az egyetemekről – leszámítva a teológiai fakultásokat – az a műveltség, ami szükséges ahhoz, hogy Dantét így értelmezzék.

Kultúrmisszió

Mint minden nagy szerzőnél, így Dante kapcsán is burjánzanak az interpretációk, amelyek sokszor nem is az írót, hanem a róla vagy művéről megállapításokat tevő irodalmárt állítják a központba – mutat rá Pál József. „Én nem szerettem volna főszereplő lenni, csak hosszú tanulás után elért meglátásaimat szerettem volna közölni, szolgaian közeledve a műhöz, a mai ember számára olvasható módon és a mai érdeklődésnek megfelelően. Semmiképpen sem akartam viszont mai aktualitást belemagyarázni az Isteni színjátékba” – szögezi le a professzor. A könyv kifejezetten olvasmányos stílusban, olvasható nyelvezettel íródott. A szerző ugyanis azokhoz is szeretett volna szólni, akik nem szakértői ennek a területnek. „Ez egyfajta misszió is. Véleményem szerint ugyanis abszolút hamis az a feltételezés, hogy a viszonylag széles körben való olvasottság és a szakmai színvonal ellentétei lennének egymásnak. Szó sincs róla! A legnagyobb tudósok úgy képesek írni a saját szakmájukról, hogy az a bizonyos olvasottsággal rendelkező emberek széles körének tanulságos olvasmány lehet” – véli Pál József.

A szemérmes költő a sorok között

A professzor különösen fontosnak tartja Dante személyének burkolt megjelenését az Isteni színjátékban, amivel a hazai dantisztika szinte alig foglalkozik. A rendkívül szemérmes költő mindenhez megjegyzéseket fűz, intellektuálisan abszolút extrovertált, viszont saját személyéről alig árul el valamit. Saját problémáiról, fizikai megjelenéséről, vagy akár betegségéről sohasem beszél. „Azt is vizsgáltam, hogy miként rejti Dante saját magát különféle metaforák mögé. A mű kezdetén úgy jelenik meg, mint hajótörött, aki nagy szerencsével kikerül a partra, és visszanéz a halálos vizekre. A színjáték végén pedig mint a világ titkos törvényeit kereső mérnök tűnik fel. Ezek között több száz alakba rejti el magát, hol bárányként, hol kecskeként, azaz állati alakokban, hol gyermekként, tanulóként jelenik meg, például Vergilius, vagy Beatrice viszonylatában” – fejtegeti a Dante-szakértő. Pál József egyébként a 13. századi költő mellett a 18. századdal foglalkozik, így a dante-i évtizedek után most újra e század végére koncentrál. „Két nagyon ellentétes század, de pont ez az érdekes benne!” – emeli ki a professzor, aki most a határ és a végtelen problematikájában mélyedt el. A Veronai Egyetemmel együttműködésben ebben a témában hamarosan egy kötet is napvilágot lát majd.