Kultúra

Divat a könyvtárban: ruhába öntött esős nyár

Divat a könyvtárban: ruhába öntött esős nyár

2010. november 22., hétfő
Divat a könyvtárban: ruhába öntött esős nyár
Divatbemutatót és kiállítást rendezett a Somogyi-könyvtárban a Szegedi Divatiskola szombaton délután. A hallgatók az "Esős nyár" cím mint inspirációs forrás alapján készítették el kollekciójukat. A hallgatóknak a művészeti tanács határozta meg a feladatot. Megadta a témát, és mellette azt a kikötést, hogy két alkalmi és két nappali vagy utcai viseletet kell hozzá kreálni - felismerhető stílusban - ismertette a bemutató "játékszabályait" Tóth Csabáné, a Szegedi Divatiskola igazgatója. Nem formatervezést, vagy hulladékból készült ruhát, hanem viselhető darabokat vártak, amelyben ugyanakkor benne rejlik a tervezői gondolat.

A viselhető divat

Az első részben az elsőéves hallgatók mutatták be tudásukat, egyszerű lepelruhákat - ez egyébként a "Felhők leple alatt" címet viselte. A lepelruhának az a lényege, hogy szabás nélkül készül, könnyű kelmét csavarnak a test idomára, a megfelelő szabályokat betartva. A második részben a végzős hallgatók kollekciói kerültek sorra, náluk az volt a kikötés, hogy legalább két plusz két darabot kellett bemutatniuk, de volt olyan hallgató, aki hét ruhakölteménnyel készült - mondta el portálunknak az igazgató. Mindenkinek egy inspirációs gondolatot kellett papírra rögzíteni - valamilyen vizuális kép, háttérrel -, amit meg kellett jeleníteni, különböző tervezői fokozatokon átfuttatni, majd a művészeti vezető jóváhagyásával kellett megvalósítani. A hat végzős hallgatóból öten saját maguk kivitelezték a terveiket. Az intézmény egyébként - talán Magyarországon a divat- és stílustervezésben először - új vizsgáztatási rendszert, modulrendszerű vizsgát vezetett be. Kilenc vizsgafeladatuk volt a hallgatóknak, amit két nap alatt kellett megvalósítaniuk úgy, hogy divatbemutató és kiállítás nyilvános volt. A nem kis megmérettetésre szeptember óta készültek.
A nagy divatházak is két irányba tendálnak - magyarázta Tóth Csabáné. Egy látványvilágba, ahol formatervezés zajlik, ám ebből nem tudnak megélni, ezeket a darabok nem viselhetők. Megélni itt is a "földön járás gondolatából" lehet, ha a hétköznapi ember, vagy akár a felső tízezer számára is hordható ruhákat terveznek. Amikor egy divatbemutatón a közönség véleményt nyilvánít, abban az ő szubjektív véleménye hat, vagyis hogy viselné-e, vagy nem a kérdéses darabot. Söröskupakból, fóliából összerakott alkotások viselhetetlenek, de formailag érdekesek, fejlesztik a tervező fantáziáját, látvány szempontjából is lehet jól megfogalmazott egy ilyen kollekció. "Amikor öltözködésről beszélünk, bele kell képzelni az embert" - hangsúlyozta az igazgatónő, aki szerint a ruha- és a divattervező fogalmát is tisztázni kellene, jóllehet a köztudat a "divat" szóra azonnal az öltözködésre asszociál, pedig az másra is vonatkozik.

Öltöztetni az embereket

"Az igazi divatbemutatók az öltözékről, az ember öltöztetéséről szólnak. A mi feladatunk az, hogy öltöztessük az embereket. Fontos, hogy amit az emberekre ráadunk, azok megfelelő szabályokat is képviseljenek, és kellemes vizuálist hatást adjanak. A darabot egy szubjektum viseli, ezért az ő belső világának tükröződnie kell a küllemén" - vallja Tóth Csabáné. Az igény pedig nagy. Egyre többen járnak jó divatbemutatókra, egyre több hazai verseny van a szakmában. Az idővel, az olcsó áruk beáramlásával azonban értéktelenné vált az öltözet, holott az ember kívánja külső megjelenésének a szépségét. Alkalmazásba nagyon kevés tervező kerül, ezért az iskola önfoglalkoztatásra készíti fel hallgatóit, arra, hogy ki tudják ajánlani termékeiket. A divatiskola hallgatóinak munkái mellett a közönség láthatta Mészáros Éva művészeti vezető, Magyar Köztársaság Aranykereszt Érdemjelével kitüntetett ruhatervező művész, valamint Molnár Zsuzsa díszlet- és jelmeztervező, képzőművész kollekcióit is.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.