Divatbemutatót és kiállítást rendezett a Somogyi-könyvtárban a Szegedi Divatiskola szombaton délután. A hallgatók az "Esős nyár" cím mint inspirációs forrás alapján készítették el kollekciójukat. A hallgatóknak a művészeti tanács határozta meg a feladatot. Megadta a témát, és mellette azt a kikötést, hogy két alkalmi és két nappali vagy utcai viseletet kell hozzá kreálni - felismerhető stílusban - ismertette a bemutató "játékszabályait" Tóth Csabáné, a Szegedi Divatiskola igazgatója. Nem formatervezést, vagy hulladékból készült ruhát, hanem viselhető darabokat vártak, amelyben ugyanakkor benne rejlik a tervezői gondolat. A viselhető divat
Az első részben az elsőéves hallgatók mutatták be tudásukat, egyszerű lepelruhákat - ez egyébként a "Felhők leple alatt" címet viselte. A lepelruhának az a lényege, hogy szabás nélkül készül, könnyű kelmét csavarnak a test idomára, a megfelelő szabályokat betartva. A második részben a végzős hallgatók kollekciói kerültek sorra, náluk az volt a kikötés, hogy legalább két plusz két darabot kellett bemutatniuk, de volt olyan hallgató, aki hét ruhakölteménnyel készült - mondta el portálunknak az igazgató. Mindenkinek egy inspirációs gondolatot kellett papírra rögzíteni - valamilyen vizuális kép, háttérrel -, amit meg kellett jeleníteni, különböző tervezői fokozatokon átfuttatni, majd a művészeti vezető jóváhagyásával kellett megvalósítani. A hat végzős hallgatóból öten saját maguk kivitelezték a terveiket. Az intézmény egyébként - talán Magyarországon a divat- és stílustervezésben először - új vizsgáztatási rendszert, modulrendszerű vizsgát vezetett be. Kilenc vizsgafeladatuk volt a hallgatóknak, amit két nap alatt kellett megvalósítaniuk úgy, hogy divatbemutató és kiállítás nyilvános volt. A nem kis megmérettetésre szeptember óta készültek.
A nagy divatházak is két irányba tendálnak - magyarázta Tóth Csabáné. Egy látványvilágba, ahol formatervezés zajlik, ám ebből nem tudnak megélni, ezeket a darabok nem viselhetők. Megélni itt is a "földön járás gondolatából" lehet, ha a hétköznapi ember, vagy akár a felső tízezer számára is hordható ruhákat terveznek. Amikor egy divatbemutatón a közönség véleményt nyilvánít, abban az ő szubjektív véleménye hat, vagyis hogy viselné-e, vagy nem a kérdéses darabot. Söröskupakból, fóliából összerakott alkotások viselhetetlenek, de formailag érdekesek, fejlesztik a tervező fantáziáját, látvány szempontjából is lehet jól megfogalmazott egy ilyen kollekció. "Amikor öltözködésről beszélünk, bele kell képzelni az embert" - hangsúlyozta az igazgatónő, aki szerint a ruha- és a divattervező fogalmát is tisztázni kellene, jóllehet a köztudat a "divat" szóra azonnal az öltözködésre asszociál, pedig az másra is vonatkozik. Öltöztetni az embereket
"Az igazi divatbemutatók az öltözékről, az ember öltöztetéséről szólnak. A mi feladatunk az, hogy öltöztessük az embereket. Fontos, hogy amit az emberekre ráadunk, azok megfelelő szabályokat is képviseljenek, és kellemes vizuálist hatást adjanak. A darabot egy szubjektum viseli, ezért az ő belső világának tükröződnie kell a küllemén" - vallja Tóth Csabáné. Az igény pedig nagy. Egyre többen járnak jó divatbemutatókra, egyre több hazai verseny van a szakmában. Az idővel, az olcsó áruk beáramlásával azonban értéktelenné vált az öltözet, holott az ember kívánja külső megjelenésének a szépségét. Alkalmazásba nagyon kevés tervező kerül, ezért az iskola önfoglalkoztatásra készíti fel hallgatóit, arra, hogy ki tudják ajánlani termékeiket. A divatiskola hallgatóinak munkái mellett a közönség láthatta Mészáros Éva művészeti vezető, Magyar Köztársaság Aranykereszt Érdemjelével kitüntetett ruhatervező művész, valamint Molnár Zsuzsa díszlet- és jelmeztervező, képzőművész kollekcióit is.