„Újra éhezni akarok az életre” – Ízek, imák, szerelmek + VIDEÓ

Az Ízek, imák, szerelmek (Eat pray love) című film két csodálatos utazás történetét tárja elénk: távoli, egzotikus tájakon barangolhatunk, s egyúttal elkísérjük főhősnőnket benső énjének felfedezésére is.

Az alaptörténet nem tölti el különösebben nagy újdonsággal a nézőt, nincs egy extrém bevezető szituáció, melynek folytán úgy érezhetnénk, hogy Elizabeth Gilbert-nek (

Julia Roberts

) ki kellene lépnie, és maga mögött hagynia barátokat, munkát, egy lehetőségektől nyüzsgő nagyvárost: egy jól felépített, első látszatra csodálatos, de legalábbis kielégítő életet. A film bevezető jeleneteiben ugyanis tanúi lehetünk, amint egy, a 40-es évei elején járó írónőnek mindene megvan: karrier, férj, barátok, ház. Ő mégsem boldog ebben a maga választotta életben, így aztán úgy dönt, elválik férjétől és próbál új életet kezdeni. Rátalál a fiatal és jóképű David (

James Franco

) kezdőszínészre, akivel néhány együtt töltött, mámorban úszó hét után elválnak útjaik, amikor Liz egyik barátja rádöbbenti, ebben a kapcsolatban sem önmaga, csupán hasonulóbajnokként, kezdeti lelkesedésének hevében érzi úgy, igaz boldogságra lelt. Elizabeth a tanulságok levonása után pillanatok alatt felkerekedik, hogy maga mögött hagyja addigi életét, s hogy egy teljes éven át kizárólag magával foglalkozzon, melyre 15 éves kora óta nem volt lehetősége, egy idő után talán már igénye sem. 3 helyre készül ellátogatni: Olaszország, India és Bali. Olaszországban egy, az övétől teljesen eltérő világ fogadja. Az egyszerűség és a megalátvány harmonikus egyvelege azonnal magával ragadja. Ezen a helyen tanulja meg élvezni újra az étkezéseket. Élvezettel, gyermeki kíváncsisággal, az életreéhes, oly magával ragadó tekintetével veti bele magát az olasz konyha remekeinek felfedezésébe. Ennél a résznél külön kiemelendő a tészta evésének jelenete, melyet a zene és a közeli felvételek kimunkált együttélése tesz számunkra szemet gyönyörködtetővé és feledhetetlenné. Indiában, ahogyan a néző ekkorra már kitalálta, az ima lesz a középpontban. Az Olaszföldéről átvezető képek nagy kontrasztban állnak egymással: ebben az országban meleg, kosz, zaj, nyomor fogadja Elizabethet, egészen addig, míg meg nem érkezik egy csendes, különleges épületbe, ahol nyugalom és egészen új szabályok fogadják őt. Balin visszatér egykori riporteralanyához, egy idős, fogatlan gyógyítóhoz, akitől jóslatot kapott, miszerint mindenét elveszíti, majd visszatér ide, Balira és mindent megtanul, aminek birtokában a gyógyító áll. A szerelem ebben az országban talál rá hősnőnkre, aki ekkorra már kialakította saját életét, mely távol áll a másokhoz való hasonulástól. A film vége előtt azonban még tanúi lehetünk komoly dilemmáknak, konfliktusoknak, melyek fényében kétséges, Elizabeth boldogan, igazán új emberként térhet-e haza. A film rávilágít arra, hogy a nyugati kultúra szülöttei mennyire képesek kiüresedni túlhajszolt életvitelük során, mennyire elfelejtenek törődni önmagukkal, saját akaratukkal. Mennyire megalkuvóak tudnak lenni egy párkapcsolatban: inkább olyanná válnak, mint társuk, csakhogy ne veszítsék el a másikat, működésképtelen kapcsolatokat akarnak fenntartani, mert félnek az egyedülléttől. Az egyedüllét pedig lehetőség a változásra, egy jobb élet felé való elindulás első lépése lehet. Lehetőség arra, hogy megismerjük önmagunkat, felfedezzük újra azokat a dolgokat, melyektől annak idején igazán boldogok voltunk. Az érzelmek tengerén természetesen mindig akad néhány nagyobb hullám, esetleg vihar: ezt a

Javier Bardem

által alakított Felipe jeleníti meg leginkább, aki annyira fél egy újabb csalódástól, hogy képtelen bármiféle érzelmi kötődést kialakítani nővel több mint 10 éven át. Ez az alkotás felhívja arra a figyelmet, hogy egy kicsit meg kell állnunk rohanó életünk zűrzavarában, ki kell zárni a külvilágot, elcsendesedni, s önmagunkkal foglalkozni. Élvezni az ítélek ízét, meditálni, visszatérni a természethez. Másképpen könnyen elveszhet az eredeti cél: igazán, őszintén boldognak lenni egyedül, vagy egy másik emberrel együtt. A végletek között mozogni, ez a harmonikus, boldog élet záloga, ezt tanítja többek között ez a film. Ami a színészi alakításokat illeti, véleményem szerint Julia Roberts képes volt igazán magáévá tenni szerepét. Élvezettel veti bele magát mindegyik ország kultúrájába, játékán mesterkéltségnek nyoma sincs. Mosolya szívből jövő, s ez megérinti a nézőt, mert érzi, nem megjátszottat lát. Javier Bardem a romantikus főhős szerepében kissé mintha idegenül mozogna, de kifejező arcjátékával elfeledteti velünk ezt a kisebb esetlenséget. A film a megragadó, érzékletes képek, a remek színészi játék és az elgondolkodtató kérdések mellett a flashbackek folyamatos beiktatásával teszi igazán érzelemgazdaggá a történetet, s érthetővé Elizabeth nagy döntését, mely kezdetben talán motiválatlannak tűnhetett. A film Elizabeth Gilbert regénye alapján készült, mely az írónő valós kalandjait meséli el (már kapható magyar nyelven a hazai könyvesboltokban). Ez az adat talán még életképesebbé varázsolja ezt az alkotást.

Ízek, imák, szerelmek / Eat pray love

Színes, feliratos amerikai romantikus film Rendezte: Ryan Murphy Főszereplők: Julia Roberts, Javier Bardem, Richard Jenkins Hazai bemutató: 2010.október 14.