Mihalik Kálmánra, a Székely Himnusz zeneszerzőjére emlékeztek + FOTÓK
2010. szeptember 6., hétfő
Erdélyi fotóművészek kiállítása nyílt a Megyeházán
A Székely Himnusz első előadásának és a zeneszerző, Mihalik Kálmán halálának 88. évfordulója alkalmából a Belvárosi temetőben megemlékeztek a művész munkásságáról. A magyarság egyik legmegrendítőbb fohászának zeneszerzőjét utolsó útjára is saját szerzeménye kísérte 1922 szeptemberében. Az orvos végzettségű egyetemi tanársegéd mindössze 26 évet élt. A Mihalik nevéhez kapcsolódó megemlékezés régóta szolgálja azt a nemes célt, hogy lelki támaszt nyújt a Romániából áttelepült magyaroknak itt, az anyaországban. Kátó Sándor színművész –, aki ugyancsak ezt a sorsot mondhatja a magáénak – előadásában Juhász Gyula Önarckép című verse hangzott el. A Mihalik Alapítvány egyik létrehozója, a sír felfedezője, Gál Imre köszöntötte a jelenlevőket. Elmondta, hogy 20 évvel ezelőtt még senki sem gondolta, hogy minden évben hivatalosan is emlékezhetünk Mihalik Kálmánra. Néhányan – sajnos – még ma is megkérdőjelezik a Székely Himnusz himnusz jellegét. „Ki kell ábrándítsam azokat, akik e tévhitben élnek„mert tavaly, szeptember 5-én, Székelyudvarhelyen tartott nagygyűlésen a képviselő-testület hivatalosan is kinyilvánította és elismerte, hogy a Székely Himnusz a székelyek himnusza” – hangsúlyozta Gál Imre. Azt a javaslatot is időszerűnek találná, hogy május 22-e legyen a Székely Himnusz napja, mert ekkor hangzott el először. Ezt követően társadalmi-politikai szervezetek, egyesületek, a Mihalik Kálmán Alapítvány, a Csongrád Megyei Önkormányzat, a Szegedi Erdélyi Kör, a VMDK, a KDNP, a Fidelitas, a Fidesz, az újszegedi Rendezvényház képviselői koszorút, virágcsokrokat helyeztek el a zeneszerző sírján, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Székely Himnuszt. A megemlékezés a Megyeházán folytatódott, ahol két fiatal erdélyi fotóművész, Balázs Ödön és Fekete Réka alkotásait tekinthette meg a nagyérdemű. A kiállítást Magyar Anna, parlamenti képviselő, megyei elnök nyitotta meg. A két művész olyan erdélyi pillanatokat, életképeket örökített meg, amelyek önmagukon túlmutató jelentéssel bírnak. „Ezekhez a képekhez nem kell kedvet csinálni, ezek magukért beszélnek, odavonzzák a tekinteteket. Azt, hogy a magyarság mennyire tartozik össze, mennyire érzi egynek magát határon innen és túl, azt a mindennapok és a közös programok igazolják leginkább. Ezeken keresztül lehet valójában átélni: egybetartozunk, függetlenül attól, hogy éppen Csongrád megyében, Udvarhelyen, Kolozsvárott vagy Pozsonyban él az ember. Összetartozunk, és minél több összekötő kapcsot kell keresnünk és találnunk, mert akkor mindannyian jobban át is tudjuk érezni magyarságunkat” – mondta Magyar Anna. A képeket az újszegedi Rendezvényházban is bemutatják, majd megyeszerte több helyen, hogy minél többen láthassák: aki nem volt Erdélyben, az kedvet kapjon, aki volt, az pedig ráismerjen a gyönyörűséges vidékre és arra a hangulatra, ami az erdélyieknek sajátja. A Rozsdamaró együttes és a Cuháré néptáncegyüttes stílszerűen erdélyi népdalokat, táncokat adott elő.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.