A Twilight-rajongók már régóta várták tűkön ülve, hogy kedvenc történetsorozatuk következő epizódját viszont láthassák a vásznon is. Az Eclipse (Napfogyatkozás) – adaptáció azonban sokaknak okozott rossz szájízt – köztük nekem is.
Ahogyan már megszokhattuk, a történet most is egy Bella által narrált idézettel kezdődik. Ehhez azonban most kissé akciódúsabb jelenetek párosulnak, mint az első két rész alkalmával. Forks városától idegen környezetben, nagyvárosi sikátorban látunk menekülni egy fiatalembert, akit egy rejtélyes idegen támad meg az eső áztatta éjszakában. Innentől kezdve az a néző, aki olvasta a könyvet, egészen erőteljes sűrítésekkel találja szembe magát. A regényről mit sem tudó befogadó pedig kapkodhatja kissé a fejét, mert a cselekmény oly mértékben halad előre, melyet nem a beállítások hossza hajt minduntalan, hanem a történések gyors egymásutánisága. Véleményem szerint még mindig ez utóbbi a szerencsésebb, mert a történet előrehaladása - noha hagy némi fejvesztettséget maga után - a követhető kategóriába tartozik. Aki azonban ismeri a könyvet, könnyen fejcsóválásra adhatja fejét, hiszen a történések, melyeket a filmben összevonnak, bizony velős részét képezik Edward és Bella történetének, s részletesebb kifejést igényelnének. Visszatérve a filmhez, a Twilight saga ezen részének a központi konfliktusa a vörös vámpír, Victoria elszánt vadászata Bellára, hogy revansot vegyen az első részben megölt szerelme, James miatt. Miközben figyelemmel kísérjük a halandó lány és kedvenc vámpírunk szerelmének alakulását, izgulhatunk az egyre növekedő gyilkosságok miértje miatt is. Az Eclipse alkotói azonban mintha az akcióelemekre építvén arra fókuszálnának, hogy a női közönség mellett a férfiakat is megnyerjék maguknak. Ez azonban a film rovására megy, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a történet elsősorban egy halhatatlan szerelem útvesztőiről szól, s csak másodsorban akciójelenetekkel tarkított horror.
Ami a színészi teljesítményeket illeti, az Edward Cullent megformáló
Robert Pattinsonnak
ezúttal is elég félhold alakú vámpírmosolyát megejtenie ahhoz, hogy magával ragadja a hölgy nézőket. Karakteréből fakadóan színészi játékához nem kell sokat hozzátennie, hogy igazán hasson a közönségre. A Jacob Blacket alakító
Taylor Lautner
továbbra is külsejével tud hatni leginkább, színészi teljesítményét tekintve megmarad a középszerű szintjén. A Bella Swant alakító
Kristen Stewart
mimikája még mindig megdöbbentő számomra: azáltal, hogy szinte teljesen steril az arcjátéka, hozza létre leginkább karakterének magját: egy hétköznapi, halandó lány személyiségét. Ha tudatosan teszi ezt, ha nem, meggyőzően játssza továbbra is Bellát. A filmzenét
Howard Shore
(Gyűrűk ura-trilógia, A bárányok hallgatnak) jegyzi, aki kissé talán túllőtt jelen esetben a célon: olyan filmzenékkel tarkította a filmet, melyek nem minden esetben illeszkednek az adott jelent hangulatához, inkább önálló egységként léteznek a filmben, mely az első két részhez képest ismét kisebb csalódást okozhat.
Az Eclipse mintha érezné azt, amely a Twilgiht saga utolsó részében (Breaking Dawn) ölt testet: a horror– és akcióközpontúságot. A film előtérbe helyezi az akciójeleneteket, de ezeket is oly mértékben sűríti a könyvhöz képest, hogy az, aki olvasta a művet, úgy érzi, mintha vágtázna egyfolytában: sehol egy részletesebb kifejtés. Az Eclipse című filmről összességében elmondható, hogy az alkotók arra törekedtek, hogy visszaadják a regény minden egyes fontosabb pontját, szinte szó szerinti idézetekkel operálva, ugyanakkor arra fókuszáltak, hogy az akciódús elemek legyenek túlsúlyban egy olyan történetben, mely arról a csodálatos szerelemről szól elsősorban, melynek semmi köze az akciófilmhez. Az egyensúly megdőlni látszik, a néző kissé elégedetlenül távozik, hiszen egy könyvkivonatot láthatott csupán. Kárpótol bennünket némileg Jacob sok munkával kigyúrt teste, Edward vérfagyasztó, ugyanakkor perzselő hideg mosolya, s a néminemű azonosulás Bella Swan kálváriájával kapcsolatban: vajon a vérfarkast, vagy a vámpírt válassza?
Eclipse (Napfogyatkozás) Színes, amerikai romantikus fantasy-horror Hazai bemutató: 2010. június 29. Rendezte: David Slade
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.