Kígyó, béka, pillangó – a múzeum természettudományos oldala
A pirosra mennek
Ha valaki piros ingben megy be a lepkeházba, biztosan rárepülnek. Még nem tanultak meg félni az embertől, és ilyen színű virágokat kedvelnek – a lepkék színérzéke hihetetlenül fejlett. A pillangó rárepül, megnézi, van-e benne virágpor, és nagyot csalódik, hogy se virágpor, se nektár. Már a nyolcvanas években voltak hasonló kiállítások, itt Szegeden 1990-ben nyílt meg a „Csak egy Földünk van” tárlat első változata, amelyben a víz élővilágát akváriumban úszkáló halakkal szemléltették – meséli Gaskó Béla. A mostani lepkeshow mintájául egy pesti kiállítás szolgált.
Mit rejt a vitrin?
A múzeum új raktárbázisához kapcsolódó munkákat is Gaskó Béla koordinálta. Amikor az Árkád üzletközpont megvásárolta a Boros József utcai raktárbázis épületét, lehetőség nyílt a Cserje sori új bázis kialakítására. Az új létesítmény 4040 négyzetméter alapterületű, kétszintes raktár, amely kifejezetten erre a célra készült. Ezzel 10-15 évre megoldotta a múzeum a raktározást. A gyarapodás – köszönhetően a nagyberuházásoknál kötelezően előírt ásatásoknak – meglehetősen gyors, annál is inkább, mert teljes vertikumú a szegedi múzeum gyűjteménye: a régészettől a néprajzon át a természettudományig. Az új raktárbázis bizonyos részei bejelentéssel látogathatók – tudtuk meg az igazgatóhelyettestől.
Ez tehát a legfrissebb természettudományos kiállítás, amely egyben lehetőséget ad, hogy a múzeum ilyen tárgyú gyűjteményei felé is figyelemmel forduljunk. „A természettudományos gyűjtemény némileg eltér a többitől. Szerves anyagú műtárgyakról van szó, amelyek roppant érzékenyek. Ha azt akarjuk, hogy sokáig megmaradjanak, 50-53 százalék körüli páratartalmat és 20 fok körüli hőmérsékletet kellene biztosítani – ezt a benti raktárnál meg is tudjuk tenni, de ez is bővítésre szorul” – magyarázza az igazgatóhelyettes. Tavaly nyert az intézmény egy TIOP-pályázatot, amelynek segítségével a raktározott anyag háromnegyedét látványtárrá tudják alakítani. „Olyan tárolóbútorokat szerzünk be, amelyek sok preparált állatot képesek elrejteni. Elsősorban az emlősök és a madarak érdeklik a látogatókat. Kétsoros szekrényről van szó, a felső polcok inkább a raktározást szolgálják, az alsók pedig a látványtári részt. Itt az egyes szekrénysor közötti távolságokat úgy alakítjuk ki, hogy azt kerekesszékkel is meg lehessen tekinteni. Ilyen szempontból szerencsénk van, mert egy korábbi pályázattal már megoldottuk a múzeum akadálymentesítését” – fejtegeti Gaskó Béla. A rovarok, a növények, az ásványok, a kövületek teljesen másféle gondozást igényelnek. A látványtár mellett a rovarok is a belső raktárban maradnak, elsősorban azért, mert rendszeres mérgezést igényelnek. Vannak különböző rovarok, amelyek az ilyen gyűjteményt morzsává rágják, ilyen a múzeumbogár, a szűcsbogár, vagy a különböző molyok – tudtuk meg az igazgatóhelyettestől. Ilyen helyeken azonban a mérgezés sem olyan egyszerű, olyan szereket használnak, amelyek emberre és melegvérű állatokra ártalmatlanok, és viszonylag hosszú a hatásidejük. A nemrégiben átadott külső, Cserje sori raktárba azokat az anyagrészeket vitték át, amelyek nem igényelnek ilyen rendszeres mérgezést, mint például az alkoholos preparátumok, kígyók, békák, gyíkok, teknősök. A hüllők mellett az ásvány-, kőzet- és növénygyűjtemény, illetve a csigák és a kagylók is ide kerülhettek. A növénygyűjteményt ugyan szintén mérgezni kell, de a légmentesen záródó szekrények áthidalják ezt a problémát. Körülbelül félmilliós a természettudományi gyűjtemény száma, ennek fele lesz a belső raktárban, és ugyanennyi a külsőben. „A költözésnél jól alakultak a dolgok, ami a munkatársaim érdeme, illetve azé, hogy jó rakodóbrigádot választottunk” – összegzett Gaskó Béla. Az igazgatóhelyettes azt is elárulta, az országban nagyon előkelő helyet foglal el a szegedi múzeum természettudományi anyaga. A vidéket tekintve darabszámra csak a speciálisan természettudományi profilú gyöngyösi múzeum előzi meg a Mórát, országosan nézve pedig a Természettudományi Múzeummal nyilvánvalóan nem lehet versenyezni.
