Kékítőgolyó – Thealter-blog: tizedik nap

Az utolsó este összecsaptak fejem felett a hullámok. Egy a hárommal szemben magamra maradtam, én lelkesedtem, családom kevésbé. Pont úgy táncolsz a tévé előtt, mint ez a koma - így az egyik lányom.

Könnyű neked megérteni az előadást, aki még a kádban is verset olvasol - így a másik. Holnap elmész a Szent Jakab Útra, neked már minden tetszik - így a feleségem. Kerek az igazság. De a Bőrkert tényleg nagyon bejött. Mert ott volt minden a színpadon, ami egy palicsi tanyán is ott van, szaggal, színekkel, csipkerongyikákkal. És persze flamingóval.

Lajkó Félix

zenéje önmagában nyerő, citerán is zseni. Ráadásként

Döbrei Dénes

a színpadra varázsolta Tolnai lexikonát D-től L-ig. Ahogyan már említettem, színnel, szaggal, érintéssel, szóval, zenével és tánccal. Igaza van a Nőknek, ezt az estét elviszem magammal az Útra, viszontlátásra barátaim. „…megfigyelted már mondd a flamingó térdét / miért gondolod hogy rilke mária után / néked már nem szent feladatod szemmel / tartani (verni akár) / a rózsaszínbe mint olyanba vackolt / vacogó-vacakoló semmit.” *

Döbrei Dénes (Franciaország) – Lajkó Félix (Szerbia): Bőrkert (Jardin du peau) – Tolnai lexikon D-től L-ig zenére és táncra - ősbemutató

Petró János

* Tolnai Ottó: A flamingó térde