Kultúra

Balkáni szív és ritmus – szerb hagyományok a megyében

Balkáni szív és ritmus – szerb hagyományok a megyében

2010. június 30., szerda
Balkáni szív és ritmus – szerb hagyományok a megyében
Kedden szerb esttel folytatódott a VII. Homokháti Sokadalom programja. A tradicionális népzenét játszó „Lale iz Bánátá” és a hozzájuk csatlakozó Deszki Dukátok énekkar műsorát követően a fesztivál vendégei tárcsán sütött fűszeres húsokat kóstolhattak, majd táncházban rophatták déli szomszédaink táncait. A zenekar vezetőjével, Rusz Mákszóval hazai szerb kisebbség kulturális lehetőségeiről, a hagyományőrzés fontosságáról és a divatossá vált balkáni népzenéről beszélgettünk. A most tangóharmonikán játszó Rusz Mákszó elmesélte, a Mórahalmon színpadra lépő „Lale is Bánátá” kezdetben (még 1970 körül) a Bánát Néptáncegyüttes kísérőzenekaraként indult, csak 12-13 éve muzsikálnak együtt önállóan, a mostani formában. (A csapat neve egyébként jelent bánáti tulipánokat, de öreg betyárokat is, mint megtudtuk.) Elsősorban fesztiválokon és lakodalmakon lépnek fel, de nemcsak itthon, hanem Szerbiában, Romániában, Szlovákiában, Francia- és Németországban is megfordultak már. A jelenlegi tagok többsége is a táncosok közül állt be közéjük és tanult meg hangszeren játszani. „Mi is ugyanúgy adtuk át a fiataloknak ezt a tudást, ahogyan bennünket tanítottak annak idején az öregek, akik mellett elkezdtünk zenélni” - mondta el a zenekar vezetője.

Gyűjtés és továbbadás

Főként a Magyarországon megtalálható szerb dalokat játsszák, de ugyanúgy hallhatók előadásaikon az új szerb kólók is, mint a régi népzenék. A zenekar tagja Lang János, a Magyar Rádió munkatársa, akinek a segítségével gyűjti ezeket a dallamokat. Rusz kiemelte, a hagyományok megőrzésében és összegyűjtésében sokat segít, hogy rengeteg idős ember van még körülöttük, akiket megkereshetnek, megkérdezhetnek. Az énekkarral együtt Deszken, illetve a Fogadalmi templommal szemben lévő szerb templom melletti klubban próbálnak hetente kétszer. Rusz Mákszó elmondta, gyakran előfordul, hogy a közönség nem érti a dalok szövegeit, a zenével általában mégis sikerül megszólítaniuk a hallgatóikat. „Több szólamban játsszunk, a kórus is három szólamban énekel, a zeneszámok pattogósak, gyorsak – ezekkel mindenhol elérjük, megmozgatjuk az embereket.”

Fúvós vagy pengetős?

„A szerb zenét a 90-es években Európa-szerte a Kusturica-filmek és Boban Markovic zenekara tették ismertté és népszerűvé. Ők viszont rezesbandaként játsszák ezeket a dalokat. Melyik az igazi?” - kérdeztem a harmonikával, hegedűvel, bőgővel, gitárokkal felálló zenekar vezetőjét. „A dalok ugyanazok, de sokféleképpen adhatják elő ezeket. Az említett fúvós zenekarok főként Belgrád és Krusevac környékén terjedtek el. Ettől és tőlünk is eltér a bácskai és baranyai bunyevácok és sokácok zenéje, akik főként tambura-zenekarokban játsszanak” - emelte ki a különbségeket. Azt is hozzátette, Magyarországon 10-12 színvonalas szerb népzenét játszó banda működik, főként ott, ahol hagyományőrző tánccsoportok is vannak.

Szerbnek lenni hazánkban

Amikor a szerb kisebbségek helyzetére fordult a szó, Rusz Mákszó öntudatosan válaszolta: „Magyar állampolgár vagyok, magyar barátaim voltak és vannak, soha semmi problémám nem volt abból, hogy szerb nemzetiségből származom. A gyerekeimnek is szerb nevet adtunk, így is neveltük őket.” Arra is felhívta a figyelmet, hogy a zenekarukban ő az egyetlen szerb, a többiek magyar, sváb, bunyevác származásúak. „De ez nem számít közöttünk. Mi a muzsikáláson kívül is összejárunk, megünnepeljük egymás születésnapját, nagyon jól összetartunk. Ezt csak így lehet. Az összetartó közösség viszi tovább a hagyományokat.”
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.