Születés, Az ajtó, Szabadon, Magam számára börtön, A törés, Ragaszkodás, Személyiségzavar, Gyóntatószék, Vallomás, Az út végén… Szakács Nóra képei az emberi élet állomásain vezetik végig a szemlélőt, aki hagyja magát vezérelni, hagyja, hogy egy fiatal, tehetséges fotós lencséjén át láthassa a világot. Üvegbúra alatt összekuporodva egy hölgy: Két képből összemontázsolt fotó. Az egyik egy padláson született, az üvegbúra egy villanykörte levágott teteje. Készült hasonló megvilágításban egy másik kép is egy nőről, aki magát összehúzva ül a búra alatt… A kép címe: az anyaméhben – ez jelképezi a születés előtti állapotot, védettség, de külső inger nélküli lét. Május 5-én Vallomások címmel nyílt meg Szakács Nóra fotókiállítása az SZTE Tanulmányi és Információs Központjában. A tárlatot Márkus Róbert genetikus, fotóművész (MTA Szegedi Biológiai Központ, Genetikai Intézet) nyitotta meg. Szakács Nóra az SZTE TTIK harmadéves matematika szakos hallgatója. Több alkalommal szerepeltek képei fotópályázatok keretében rendezett kiállításokon. Első, önálló tárlata márciusban volt a SZTE-age-ben. A mostani, TIK-beli kiállítás ennek bővített változata.„A Vallomások című sorozat képekkel kíséri végig a félelmek által formált ember útját, a születéstől a traumákon, az elzárkózáson, a kapcsolatteremtés nehézségein, majd a kétségbeesésen át a menekülésig. Minden fotó egy stáció erről az útról; metaforikus, nem ritkán abszurd, többnyire emberábrázoló, az embert nem mindennapi helyzetben láttatva.”
Lényegében a képek nem egy élettörténetet, általános emberi problémákat mesélnek el kezdve a születéstől a halálig. Olyan, mintha egy embernek lennének a vallomásai… – magyarázza Szakács Nóra. Gyóntatószék és Vallomás címmel láthatunk is képet, a lélek belső kitárulkozása kézenfekvően esszenciája a változatos, filozófiai mélységeket és képi magasságokat bejáró kiállításnak. „Az emberi élet utolsó pillanatban történő visszamesélése” – mondja a fiatal fotóművész. „Már korábban is foglalkoztam filozófiával, akaratlanul is megfogalmazódnak bennem azok a kérdések, hogy mi miért van, és értelmezni próbálom az én és mások léttel kapcsolatos érzéseit” – meséli Nóra. Édesapja révén kezdett el fotózni, aki szintén a kamera barátja, bár más stílusban és amatőr szinten. „Ő volt az, aki először a kezembe adott egy régi orosz gépet, amin minden manuális volt, és azon tanultam meg az alapokat. Megtetszett, és azután jártam a magam útját” – meséli Nóra. „Az én képeim nagy része beállított, ami a fotózásra általában nem jellemző. A beállított képekhez kell, hogy az embernek legyen mondanivalója, belső elképzelés arról, hogy mit is akar láttatni. Mielőtt fotóztam volna, rajzoltam, ott megszoktam azt, hogy azt fejezzem ki képileg, amit előre elképzelek. Beugranak képek, amiket szeretnék megcsinálni, és meg is csinálom” – összegzi a képek születésének mikéntjét a fiatal fotós. Bár nagyon szereti, mégsem ebből akar megélni. Nóra inkább olyan szinten tartaná meg a fotózást, hogy soha ne kelljen kényszerből kattintgatnia. Továbbra is fog fotózni, és ha lesz lehetősége ezeket a képeket megmutatni az embereknek, akkor annak örül – vallja. Szakács Nórát SZTE Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítvány támogatja, hasonlóan sok más tehetséghez. Az alapítvány szervezésének köszönhetően három művészpalánta (Szakács Nóra fotóművész, Bubla Éva festőművész, Márkus Róbert mikroszkópos fotóművész) képeiből 2010. augusztus 18-tól szeptember 1-ig Cambridge-ben kiállítást rendeznek, amelyen az angol művészetkedvelő közönség is megismerheti a fiatal szegedi tehetségek alkotásait. A TIK-beli kiállítás megtekinthető május 12-ig, hétköznap 8-20, szombaton 9-16 óráig.