Fotókiállítás: kell, hogy az embernek legyen mondanivalója
Szakács Nóra az SZTE TTIK harmadéves matematika szakos hallgatója. Több alkalommal szerepeltek képei fotópályázatok keretében rendezett kiállításokon. Első, önálló tárlata márciusban volt a SZTE-age-ben. A mostani, TIK-beli kiállítás ennek bővített változata.„A Vallomások című sorozat képekkel kíséri végig a félelmek által formált ember útját, a születéstől a traumákon, az elzárkózáson, a kapcsolatteremtés nehézségein, majd a kétségbeesésen át a menekülésig. Minden fotó egy stáció erről az útról; metaforikus, nem ritkán abszurd, többnyire emberábrázoló, az embert nem mindennapi helyzetben láttatva.”
Lényegében a képek nem egy élettörténetet, általános emberi problémákat mesélnek el kezdve a születéstől a halálig. Olyan, mintha egy embernek lennének a vallomásai… – magyarázza Szakács Nóra. Gyóntatószék és Vallomás címmel láthatunk is képet, a lélek belső kitárulkozása kézenfekvően esszenciája a változatos, filozófiai mélységeket és képi magasságokat bejáró kiállításnak. „Az emberi élet utolsó pillanatban történő visszamesélése” – mondja a fiatal fotóművész. „Már korábban is foglalkoztam filozófiával, akaratlanul is megfogalmazódnak bennem azok a kérdések, hogy mi miért van, és értelmezni próbálom az én és mások léttel kapcsolatos érzéseit” – meséli Nóra. Édesapja révén kezdett el fotózni, aki szintén a kamera barátja, bár más stílusban és amatőr szinten. „Ő volt az, aki először a kezembe adott egy régi orosz gépet, amin minden manuális volt, és azon tanultam meg az alapokat. Megtetszett, és azután jártam a magam útját” – meséli Nóra. „Az én képeim nagy része beállított, ami a fotózásra általában nem jellemző. A beállított képekhez kell, hogy az embernek legyen mondanivalója, belső elképzelés arról, hogy mit is akar láttatni. Mielőtt fotóztam volna, rajzoltam, ott megszoktam azt, hogy azt fejezzem ki képileg, amit előre elképzelek. Beugranak képek, amiket szeretnék megcsinálni, és meg is csinálom” – összegzi a képek születésének mikéntjét a fiatal fotós. 
