Március 11-én ismét felolvasóülést tartott a Somogyi-könyvtár. A bibliotéka e márciusi alkalma minden évben a szegedi nagyárvíz évfordulójához kötődik, mivel Somogyi Károly felajánlásával ezután jött létre a gyűjtemény. Idén Somogyi nőkről alkotott véleménye és egy száz éve a könyvtárhoz került hagyaték volt a téma.
A felolvasóülés ünnepélyesebb hangvételét az indokolta, hogy április 26-án lesz 130 éve, hogy megszületett a felajánlólevél, amelyben Somogyi Károly könyvtárát Szeged városának adományozta.
Miért tartotta meg Somogyi az Arabellát?
Szőkefalvi-Nagy Erzsébet főkönyvtáros, a gyűjteményi osztály vezetője Somogyi Károly nőkről alkotott nézeteiről beszélt – a témáról Somogyi könyveibe tett bejegyzésekből is szerezhetünk ismereteket. A „női logika” minősítés Somogyinál olyan művekben is olvasható, amelyeket nem női szerző írt, és nem is női témáról szólnak: a tudományos mércéhez viszonyítva alacsonyabb színvonalú (még fizikai témájú!) könyvekre is használta ezt a becsmérlő kifejezést. A főkönyvtáros kiemelte: a híres, nagy első női regényeket, valamint fiktív nők szerepébe bújó férfiszerzők műveit is érdekes megjegyzésekkel látta el Somogyi. A nő ezekben a regényekben „lotyó”, „czula” és „czudar”, aki kihasználja a férfiakat, és nem is kellőképpen erős jellem, ezért elbukik. Ugyanakkor a szerzőkről Somogyinak az a véleménye, hogy ilyen botránykönyvekkel akarnak közönséget szerezni. A német Herlossohn Arabella című kétkötetes regénye foglalkoztatta leginkább. A szabados életmódról író könyvet az elsőtől az utolsó lapig kommentálta. Annak ellenére, hogy Somogyi nem tartotta meg könyvtárában azokat a köteteteket, amelyekkel nem volt megelégedve, valamiért ez az általa rendkívül elítélt könyv mégis megmaradt – nem tudni miért – tudtuk meg Szőkefalvi-Nagy Erzsébettől. A könyvtár névadójának egyértelműen pozitív véleménye csupán egyetlen nőről, az édesanyjáról volt, akiről szinte mint egy szentről emlékezik meg versben és imakönyvbeli bejegyzéssel is. Az 1860-as, ’70-es években egyébként Magyarországon is foglalkozik már a közvélemény a nőkérdéssel, az emancipációval – így Somogyi is. Érvelése szerint ha a nő egyenrangú a férfival, akkor minden dologból ugyanúgy ki kellene vennie a részét. Véleménye szerint nem kellene a család összetartása, gondoskodó szeretete fölé emelni az egyenrangúság kérdését. A két Oltványi és 3000 kötet nyomában
Az ülés másik előadója Takó Edit könyvtáros, a gyűjteményi osztály tudományos kutatója volt, aki az éppen száz éve a könyvtárhoz került Oltványi-hagyatékról beszélt. Oltványi Pál prépost, földeáki lelkész, pápai kamarás, az apácaiskolák igazgatója Szegeden született 1823. augusztus elsején. Tanulmányait Szegeden, Temesvárott és a bécsi Pázmáneumban végezte. 1846-ban szentelték pappá. 1854-től Földeákon volt plébános, a településen új templomot, iskolát és a temetőben új kápolnát építtetett. Megírta a község történetét is. 1869-ben elhunyt a nagybátyja, a szintén szegedi születésű Oltványi István – az alsóvárosi Oltványi utcát róla nevezték el –, aki végrendelete végrehajtásával Oltványi Pált bízta meg. Így az Oltványi-hagyatékban szereplő háromezer kötet a két Oltványi könyvtárából tevődött össze. 1910. január 10-én hirdette ki a hagyatéki bíróság Oltványi Pál végrendeletét, melyben a Somogyi-könyvtárnak ajándékozta közel 3000 kötetből álló könyvtárát, a következő megjegyzéssel: „Könyveim közül azokat, melyek az intézeti tanuló leányok által olvashatók, adják végrehajtóim az apáczaház főnöknőjének…” A Somogyiba végül 652 kötet került, a többi a Miasszonyunkról nevezett szegényiskola-nővérekhez – az apácaiskola létrehozását még maga Oltványi István kezdeményezte és támogatta –, ezekről azóta nincs tudomásunk. A Somogyi-könyvtárba került kötetekbe Oltványi Pál végakaratának megfelelően pecsétet ütöttek „Oltványi Pál hagyatékából 1910” felirattal. A hagyaték könyvei tartalmukat tekintve minden témát felölelnek a hittudománytól, a jogtudományon át, az egyetemes- és a magyar történelemig. Találhatunk még lexikonokat, nyelvkönyveket is. A bibliák közül a legrégebbi egy 1726-ban Augsburgban megjelent Szentírás, mely eredetileg Oltványi István tulajdonában volt – tudtuk meg Takó Edit előadásából. 
