A katolikus egyháznak és az egyetemes történelemnek „a nemes magyar nemzet”, az Árpád-ház adta a legtöbb szentet és boldogot – emelte ki II. János Pál pápa. A világ lengyel pápája és a magyar szentek kapcsolata lesz a témája annak a beszélgetésnek, melyre március 23-án, kedden 17 órakor sor a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeumban - tájékoztat az intézmény sajtóközleménye. A magyar-lengyel barátság napján kerekasztal-beszélgetésen idézik meg a Szentatya, II. János Pál életét és alakját. Az est meghívott vendégei Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök, valamint Miklós Péter egyháztörténész; a beszélgetést Medgyesi Konstantin történész, múzeumi sajtóreferens vezeti. Karol Wojtiła 1920-ban egy Krakkó melletti kisvárosban, Wadowicében látta meg a napvilágot. Életének első nagy próbatételét a II. világháború jelentette: a fiatal Wojtiła, a Jagelló Egyetem lengyel irodalom szakos hallgatójaként, egy kőbányában volt kénytelen dolgozni 1939 és ’41 között. Közben színésznek készült, esténként színjátszókörökben játszott. Élete egy częstochowai zarándoklat során vett gyökeres fordulatot. A Jasna Gorai kolostor templomában, ahová az általa szentté avatott Hedvig királynő révén került a Fekete Madonna képe, a Honi Hadsereg főkáplánja misézett. A nácik által leigázott Európa közepén Karol Wojtiłát különös erő töltötte el: más emberként, új céllal tért vissza Krakkóba. 1942. októberében a földalatti Érseki Szemináriumban elkezdte teológiai tanulmányait, 1946-ban szentelték pappá. Tanult Rómában, majd tanított a krakkói és a lublini egyetemeken. 1958-ben nevezték ki Krakkó segédpüspökének, majd 1963-ban érsekének. E magas poszton, majd pápaként is megmaradt közvetlennek, természetesnek, mindennapinak. A szeretet és az emberiesség jellemezte leginkább, de ismert volt sportszeretete is. A legenda szerint a hetvenes években elkerékpározott Magyarországra a kabai cukorgyárat építő lengyel vendégmunkásokhoz. „Ne féljetek” – hangzott el Karol Wojtiła bíztatása 1979. júniusában, amikor először látogatott el II. János Pálként szülőhazájába. Ez a zarándoklat mozgósította a világ lengyelségét, valamint a kommunizmus elnyomása alatt élő Közép-Európa népeinek figyelmét is felkeltette. A lengyel pápa hazatérése fordulatot hozott Lengyelország históriájában, amely kihatott az egész nagyvilágra, a világpolitikára. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte, melynek része a boldogság. Azt hirdette, hogy a mindennapi boldogság a családon belül valósítható meg. Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, többször felemelte szavát a háborúk, az elnyomó rendszerek ellen. II. János Pál kétszer tett látogatást Magyarországon, de különös kapcsolat fűzte a magyar néphez. Ő avatta szentté 1999-ben Ószandecben, IV. Béla magyar király leányát, Kingát, valamint két évvel korábban a krakkói királyi vár, a Wawel szomszédságában Nagy Lajos király leányát, Hedvig királynőt. Kingát és Hedviget már életünkben szentként tisztelte a nép. Mindkettejük tevékenységében meghatározó szerepet játszott a kultúra támogatása. Azzal hogy személyüket a Szentatya a szenetek sorába emelte, a két nép évezredes barátságát is megerősítette. Ekkor hangzott el a fent említett mondata, mely idézetül szolgál a Világ lengyel pápája című beszélgetésnek, melyre március 23-án délután 5 órakor kerül sor az Emlékpontban.
