250 éve Kazinczy... – a novemberi Tiszatáj

Aczél Géza, Kollár Árpád, Orcsik Roland, Tandori Dezső

versei,

Jászberényi Sándor, Kántor Lajos

prózája, valamint

Daróczi Gabriella Weörös Sándor

Psychéjéről és

Lanczkor Gábor Somlyó György

Piero della Francesca-ciklusáról írt tanulmánya - ezek az írások ölelik keretbe a két vezértémát. Nem marad el a könyvkritika sem, ezúttal

Neszlár Sándor

Inter Presszó és

Vári Attila

Lepkeszárny című kötetével ismerkedhetünk meg, valamint olvashatunk finn nőversekről is. A

Pusztai-Varga Ildikó

fordításában olvasható finn versek után

Miskolczy Ambrus

Kazinczy

és

Wesselényi

kapcsolatáról értekezik,

Szabó Ágnes

"Az idillikus költői prózanyelv újrapozícionálását" vizsgálja Kazinczynál.

Móser Zoltán

Parttalan időben című írásából érdemes idézni is néhány sort a halhatatlan nyelvújító emlékére:

Kazinczy szerepét és irodalomszervező tevékenységét - már életében is - majd mindig vagy pozitívan, vagy negatívan ítélték meg. És még ma is így van. Kosztolányitól tudom, aki lelkes híve volt, hogy például a tinta készítésére is Kazinczy tanított meg minket. De, fűzi hozzá, majd mindenre ő tanított meg. "Mindenekelőtt a hitre, a lelkesedésre, mely tollunkhoz fűz." De kortársait más egyébre is megtanította: "az irodalmi mértékre, az irodalmi ízlésre és az irodalmi lelkiismeretre."