Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

Gorzsában ásnak a régészek és a régészhallgatók

Gorzsában ásnak a régészek és a régészhallgatók

2009. október 20., kedd
Gorzsában ásnak a régészek és a régészhallgatók
A Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének oktatói és hallgatói több év szünet után most ismét bekapcsolódtak a feltárásokba. A Hódmezővásárhely környéki Gorzsa 10. számú homokbánya területe egyszerre munka és szakmai gyakorlat a hallgatóknak. Hódmezővásárhely határában vagyunk, ez a Gorzsa nevezetű határrész. Gorzsa oklevélben említett középkori falu, az első feljegyzés róla 1331-ből származik – vezet fel egy kis dombra Wolf Mária (második képünkön) ásatásvezető régész. Korábban itt illegális homokbányászat is folyt, és már akkor volt egy rövid leletmentés a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején. Homokbányát szeretnének itt nyitni, ezért folyik a megelőző feltárás. A nyári időszaktól kezdve a Régészeti Tanszék oktatói mellett hallgatók is dolgoznak a területen, ők végzik a technikusi munkát – szerencsés körülmény, hogy az egyetemhez közel teljesíthetik kötelező gyakorlatukat. Nagy Katalin, a Középkori Egyetemes Történeti Tanszék egyetemi tanársegédje elmondta, hogy szinte az egész dokumentáció területén, például rajzolásban, fotózásban is kipróbálhatják magukat a régészhallgatók.

Sok nép otthona

A területen Árpád-kori, késő középkori és bronzkori lelőhelyeket vártak, de kiderült, hogy ezek mellett a Kr.u. 4-5. századi germán, gepida leletek is rejt a föld, sőt 8-9. századi településrészt is felbukkant az ásók alatt, és rézkori, illetve újkőkori leletek is előkerültek. Sokféle nép és kultúra emlékanyagai megtalálhatók itt, feltehetőleg azért, mert a közelben egy holt meder jelzi, hogy a környék vízjárta terület volt, és ebből emelkedik ki a domb. Az a különös, hogy itt egy dombon koncentrálódnak a különböző korok leletei, általában ez nem szokás, inkább egy-egy nép telepszik meg egy lelőhelyen.

Malmozó őseink

Az egyik Árpád-kori házban a padlóba bekarcolva két darab malomjátékot találtak. „Ebből az időszakból ismertünk már kőbe, téglába karcolt malomjátékot, de házpadlóban karcolva még nem. Az egyiket fel is vették a szegedi múzeum restaurátorai” – tudtuk meg Wolf Máriától. Többféle érme is előbukkant, sok III. Béla-pénz került elő a 12. század második feléből, és az 1500-as évek közepéről származó érméket is leltek a szakemberek. „Az Árpád-korból találtunk úgynevezett külső kemencéket, amelyek úgy működhettek, mint a mai nyári konyhák, még gyümölcsöt is aszaltak bennük eleink” – ismerteti a területet a régész. Bizonyos, hogy a közelmúltig jó lakóhely volt e vidék, hiszen az egykori – immár újkori – tanyák omladékait is megtalálták. A korábbi ásatás alapján sejtenek itt egy Árpád-kori templomot is, ám eddig még nem leltek a nyomára…

Germánok és gepidák nyomában

Két lépést teszünk, B. Tóth Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének docense már a negyedik gepida ház feltárását végzi. Itt éppen a legnehezebb feladattal állnak szemben, mert két Árpád-kori ház is rárétegződött, amelyeket fel kellett tárni és bontani ahhoz, hogy elérjék a padlót. Nagyjából egy négyszer négyes, földbe mélyített házról van szó. Sok a lelet, rengeteg házikerámia kerül elő, sok díszkerámia, ez keltez, és a mindennapi élet számos apró dolga, mint az orsógombok, orsókarikák, gyakori a csontfésűk, szövőszéknehezékek – tudatja a szakember. Néhol kisebb vastárgyakat, vaskéseket, vasárakat is rejt a föld. A hosszan elhúzódó földháton, amit két oldalról víz vett körül, a gepida objektumok mindig a gerincen futnak végig.
Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy abban az időben elég magas lehetett a talajvízszint és a környező területek vízszintje, ezért kellett feljebb húzódniuk – fejtegeti a szakember. Lent főleg bronzkori és késő középkori objektumok vannak, vagyis ott valamikor az éghajlat más lehetett.

Agancskapa az őskorból

Az őskori gödrök feltehetőleg vagy a neolitikum, vagy a rézkor időszakából származnak, sajnálatos módon egyelőre nem került elő olyan cseréptöredék, amely alapján egyértelműen kijelenthető lenne, hogy melyik régészeti kultúra hagyatéka – vezet be az őskori leletek rejtélyeibe Sánta Gábor tanársegéd. Állatcsontok, kagylóhéjak kerültek elő, melyek a korszak emberének táplálkozásáról tanúskodnak, akárcsak a kőeszközök, illetve agancskapát is találtak. A dombtetőn szétszórtan elsősorban kora bronzkori objektumok kerültek elő. A kora bronzkornak a legkorábbi szakaszára, vagy a Makó-, vagy a Nagyrévi kultúrára jellemzőek a leletek. Ezenkívül szórványosan több más korszak emléke is megtalálható a területen, például a korai vas-, vagy a késői bronzkorból.
ásatás ásatás Gorzsa SZTE Régészeti Tanszék

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo