Turandot: Másodszor is tarolt a Puccini-opera

Július 24-ére és 25-ére visszatért a Dóm tér csillagtetős színpadára Puccini Turandotja. A tavalyi magyar nyelvű előadás után most olaszul hangzik fel a világ egyik legnépszerűbb operaslágerét is magában foglaló, egyébként befejezetlenül maradt opera a Szegedi Szabadtéri Játékokon.

A Turandot tavaly kifejezetten

Giacomo Puccini

(1858-1924) születésének 150. évfordulója alkalmából szerepelt a Szegedi Szabadtéri Játékok repertoárjában. A siker után most eredeti nyelven, olaszul csendülnek fel Puccini dallamai. A Turandot a zeneszerző utolsó műve, mely halálával befejezetlen maradt. Az opera zenéje az utolsó felvonás közepéig készült el,

Kesselyák Gergely

, a darab karmestere és rendezője a július 22-i közönségtalálkozón meg is jegyezte, hogy mintha hiányozna a darab végéről a konfliktusok végső, hangbeli összecsapása: véleménye szerint Puccini egy nagy duettet tervezett a mű végére, a jelenlegi felvonások úgy tűnnek, mintha ahhoz készült expozíciók lennének. Az operát egyébként

Franco Alfano

fejezte be, aki Puccini vázlatait vette alapul. Többféle lezárás is ismert, rendezői döntés kérdése, mi kerül a színpadra. Nemcsak a zeneszerző, hanem talán még a mi korunkban is kicsit egzotikusnak vagy misztikusnak hathat Turandot hercegnő világa: mandarin és perzsa herceg, kis kínai hajók, a császár, akinek tízezer évet kíván a nép, és nem utolsósorban egy kegyetlen, zord szépség: Turandot. Mit tehet az ember, ha az egyik oldalon idős apja és egy szerető szív várja, míg a másik oldalon a bizonyítás, a győzelem vágya és egy jégszívű nő hőn áhított szerelme? Kalaf győzelméhez szükségszerű Liu feláldozása, s bár Turandotot talán csak a darab legvégére sikerül megkedvelnünk, azért maga az opera rendkívül szerethető: élénk dallamok, Puccini utánozhatatlan muzsikája és a happy end is megnyeri a nézők szívét - persze elengedhetetlen a jól kimért énekesi teljesítmény.

Az előadás szenzációjaként a Kossuth-díjas

Rost Andreát

emlegették, aki Liu, a Kalafért és apjáért minden áldozatra képes szerelmes rabszolgalány szerepét a várakozásoknak megfelelően páratlanul jól formálta meg. De nemcsak Rost Andrea, hanem minden és mindenki a helyén volt a darabban: remekeltek a főszereplők, így a Turandotot magára öltő

Rálik Szilvia

, vagy a Kalafot biztos hanggal megformáló

Cselóczki Tamás

, csakúgy, mint a jól ismert szegedi művészek: a Timurt alakító

Gábor Géza

, a Ping szerepébe bújó

Cseh Antal

, vagy a mandarint játszó

Altorjay Tamás

. A mesevilágot a remek jelmezek, díszletek és a világítás összhangja varázsolta a színpadra (díszlettervező:

Zeke Edit

, jelmeztervező:

Velich Rita

). Jól sikerültek a kar betétei, ügyesen eltaláltak a kishajók, bár az első jelenetekben kicsit mintha túlzsúfolt lenne a színpad, amelyen a középső rész ekkor háttérbe szorul. Ping, Pang és Pong (Cseh Antal,

Nyári Zoltán, Kóbor Tamás

) remek teljesítményt nyújtottak, dinamikus énekes megnyilvánulásaikhoz sikerült eltalálniuk a megfelelő mozgást is. Drámai hatás, hűség, kitartás, állhatatosság - mindezt kiválóan formálják meg a főszereplők. Zajos tapsvihar és dobogás jelezte nemcsak az előadás, de egy-egy felvonás, vagy énekesi teljesítmény sikerét is, összegezve tehát kétségtelen, hogy a Turandotot ismét szívébe zárta a közönség.