Kultúra

Ásatáson, avagy „Aki régész akar lenni…”

Ásatáson, avagy „Aki régész akar lenni…”

2009. július 31., péntek
Ásatáson, avagy „Aki régész akar lenni…”
Erősen tűző nap, kitartóan dolgozó emberek: a látványnak ezek az első képei, ha valaki kilátogat a csongrádi elkerülőút nyomvonalán végzett feltárások helyszínére. Bár a munkát nem kezelik kiemelt projektként, a szakemberek ugyanolyan tempót diktálnak, mint a sajtóban is sokszor emlegetett M43-as út ásatásánál. Kalauznak az ásatás vezető régészét, a szentesi Koszta József Múzeum igazgatónőjét, Béres Máriát kértük meg. Itt állunk a csongrádi elkerülő út Szentes felőli szakaszán – egész pontosan a 451. számú, Csongrádot elkerülő út nyomvonalán: egy nagy körforgalom készül itt. A 87. számú lelőhelyet régóta ismerik a szakemberek, az 50-es-60-as években Tari László talált itt először leleteket. A Tiszához közelebb eső, kicsit magasabb parton egy településrészletet tártak itt fel: árkokkal körülvett területen járunk az agyagos talajon, melynek közepén egy középponti oszlopra támaszkodó földbe mélyített lakóház található. „A szarmaták” – mondja Béres Mária (alsó képünkön) – „az ő nyomaikat őrzik a sütőkemencék és a gabonás vermek szerte a területen, a 3. század környékén élhettek itt.” Valószínűleg nem is nagyon költöztek máshová, hiszen a tiszai átkelőhelyeket gondosan őrizték, nem is beszélve a folyó mentén vezető kereskedőútvonalakról – mindezt megerősítendő római importtárgyak, üvegek, edények, egykor illóanyagokat tartalmazó üvegcsék kerültek elő a földből, valamint az ókori Róma porcelánja, az úgynevezett terra sigillata maradványai.

A régészet napos árnyoldala

Közben arról kérdezem Béres Máriát, mit lehetne tenni a tűző nap ellen. Valójában nem sokat: Nyugaton több pénzt és odafigyelést kap a kultúra és a munkavédelem is. El lehetne persze talán itt is érni, hogy a legmelegebb napszakokban ne dolgozzanak, de a munka igen sietős. Persze az erős hőségben extra pihenőket kapnak a munkások, és természetesen a védőital sem hiányozhat – mondja a régész. A sárga-fehér agyagtalajon azonban a hőmérő higanyszála hamar ostromolni kezdi az ötven (!) fokot, a kutak gödreit feltáró régésznek pedig a talajvíz szintjéhez közeledve a magas páratartalommal is meg kell küzdenie.
Kicsit távolabb tekintve a lelőhely jellege megváltozik: a falu lakói iparral is foglalkozhattak, a közelben fazekasműhelyre utaló maradványokat leltek a régészek, és bizonyos maradványokból, melléktermékekből arra következtetnek, hogy vasolvasztással, illetve –feldolgozással is kísérleteztek. Sajnos maguk a műhelyek nem esnek a nyomvonalba – mondja sajnálkozva a szakember, a kutakban található maradványok azonban értékes információkat szolgáltatnak az értő szemeknek. Ugyanezen a területen az 5. században is éltek szarmaták, ők pedig elsősorban állattenyésztéssel foglalkozhattak, ivókútjaik nyomaira rábukkantak a régészek. Körbenézve nemcsak ásó, hanem jegyzetelő szakembert is találni. „Szabó Krisztina tavaly óta dolgozik a csapattal. A Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének hallgatói nagyon komolyan hozzájárulnak a munka eredményességéhez: az ásatásakon megfordult 8-10 hallgató igen jó szakmai teljesítményt nyújtott” – nyilatkozik elismerően Béres Mária. A korábbiakban a nyomvonalon korabronzkori település maradványát találták meg, későközépkori település építményeit, szarmata kutakat, temetőrészleteket rejtett a föld. A cél, hogy a lehető leggyorsabban restaurálják és feldolgozzák az anyagokat, és jövőre, vagy 2011-ben a nagyközönség számára is meg szeretnék mutatni, de nem csak kiállítás formájában, hanem a kistérség tanulóifjúsága számára rendhagyó történelemórákat szerveznének, mint erre korábban már volt példa. Nagyon élvezték a tanulók: a múzeumpedagógiai órák közelebb hozzák az „igazi”, kézzelfogható történelmet a diákokhoz – mondja a régész. Továbbhaladva 1-1,5 kilométerenként találhatók lelőhelyek, összesen 7 darab. 2008 júliusának legvégén kezdődtek a munkák, 4 régészeti lelőhelyen, közel 36 ezer négyzetméteren végeztek már az eredetileg tervezett 9 ezer négyzetméter helyett, de az arra engedélyezett idő alatt. 2009-re csak egy kisebb lelőhely csúszott át, itt állunk most, továbbá az apró nyomvonal-módosítások helyén a kiegészítő feltárások és két lelőhely az elkerülő út középső szakaszán, ahol a NIF Zrt és a tulajdonosok perbe keveredtek a nyomvonal területének kisajátítása okán. Nemrég volt ítélet a kérdésben, de a területeket még nem sikerült a NIF Zrt-nek feltárásra átadnia. A feladat elvégzésére a Móra Ferenc Múzeum a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálattal kötött szerződést. A régészek egyébként nemrég fejezték be a felgyői kerékpárút nyomvonalának feltárását, ahol szintén gazdag anyagra, elsősorban szarmata, római kori leleteket találtak, de avar és Árpád-kori település nyomai is napvilágra jöttek, valamint népvándorlás korabeli sírokat tártak fel. De nincs megállás: a megyében zajló útépítésekhez homokbányákat kell nyitni, így a Csongrád IV-es homokbánya is feltárásra vár. Szentes-Lapistón hamarosan kezdődik az Árpád-kori templom és temető feltárása, Csongrádon közben folyik a város rehabilitációja, ennek keretében felújítják a Szent Rókus templomot, amit eddig még soha nem láttak régészszemek. A közelből előkerült leletanyag alapján feltételezik, hogy a későközépkori városrész egy-egy épülete mutathatja majd meg nyomait.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.