Tápéi Szent Iván-éj: „Mélység nélkül nem megy…”

Szent Iván-éji „tűzünnepre" gyűltek össze az érdeklődők a tápéi Heller Ödön Művelődési Házban szerda este. A fellobbanó tűz mellett többek között táltosdob, tilinkó és doromb kísérte a népi rigmusokat.

Az estet

Barkos Bea

tűzzománc-művész moderálta, akinek alkotásait is meg lehetett csodálni. A tűz meggyújtása után

Szögi Tibor

következett, aki táltosdobon és tilinkón játszotta főként

Sólyomfi Nagy Zoltán

és

Somogyi István

népdali alapokra épülő dalait. Szögi Tibor elmondta: a földi embernek van egy természetes ünnepköre, csak a mai civilizáció már elfojtotta, mint például a Szent Iván-éj is ilyen, ugyanis június 21-22-én volt valójában a Napünnep, a napéj-egyenlőség, a leghosszabb nap. Ezt minden természeti kultúra megünnepli, de sajnos a mai civilizált ember nem ismeri. A természeti kultúrák az ünnepet megélik: táncolva, énekelve, dobolva részesévé válnak, nem puszta nézők. Ezután a Jenyiszej együttes játéka következett, akik szibériai népek kultúráját tanulmányozzák olvasmányokon keresztül és személyesen is.

Fődi Ágnes

, az együttes egyik tagja elmondta: hosszú út vezetett idáig, amikor is elmondhatják, hogy valamennyire belelátnak azon népek világába. „Nagyon sokat tanultunk tőlük, és érdemesnek tartjuk elmondani, hogy létezett valamikor egy olyan világ talán nálunk is még, amikor egy közösségben élő volt a mese, a történet, az éneknek hiteles hagyománya volt és élőként szólalt meg az emberek között" - vallja Fődi Ágnes. A zenének persze a tűzhöz is van kapcsolódása: a szibériai és belső-ázsiai emberek körében nagyon gyakori az a szokás, hogy a tűztől mint éltető erőtől segítséget kérnek. A tűzhöz sok imádság és bűvölő rigmus fűződik, ennek a keretébe foglalta bele az együttes esti műsorát. Az északkelet-szibériai jukagiroktól és az Altáj vidéki sóroktól hallhattunk egy-egy rigmust - a népköltési gyűjtésekből magyarra fordítva. Jakut dorombmuzsika, kazah, kirgiz pengetős dallamok, fúvósokon mongol szólamok, valamint kazáni és tatár népköltés - az egyszerű emberektől tanult élet jelei hangzottak fel - mondta el Fődi Ágnes. Megszólalt egy altáji dallam a forrásról is, a természet szeretetéről. „Tavaly jártunk Szibériában a finnugor népek ötödik világkongresszusán, és nagy szeretettel fogadtak és hitelesnek találtak bennünket, 15 év után számunkra ez volt a mestervizsga" - mesélte

Zsirmik István

, a Jenyiszej-duó másik tagja. Pár hét múlva Szegeden az Oroszországból érkezett kalmük néptánccsoport egyik művészével adtak közös koncertet, úgyhogy a sztyeppei és az északi népek között is megfordultak már, és mint elmondta, ugyanazt a szeretetet és mélységet tapasztalták. „Mert mélység nélkül nem megy. Ez egy olyan világ, ahol az eposzmondó énekeseket és a sámánokat üldözték, internálták, tömegesen gyilkolták meg - a holokausztnál is súlyosabb mértékű népirtás volt, amit még nem tártak fel kellőképpen. Manapság viszont az identitástudat következtében, mely a peresztrojka után újraéledt, egyre inkább kapaszkodnak a múltjukba, és a globalizáció sem tudja ezt olyan mértékben akadályozni, hogy ne működjön" - fogalmazott Zsirmik István.

Szögi Tiborral készített összeállításunkat később olvashatják a SZEGEDma.hu-n.