„Eltérített” térképek a Monarchia korában

Az első világháború előtt számos olyan térkép látott napvilágot, mely a szomszédos népek nacionalizmusát szolgálta tudományos köntösbe bújtatva. E propagandairatok értékével az 1919-től békekonferenciát tartó külföldi államférfiak jobban tisztában lettek volna, ha közelebbről ismerik azt a területet, melynek sorsáról döntöttek - mondta előadásában Marjanucz László az SZTE Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének vezetője az Osztrák-Magyar Monarchiáról rendezett pénteki konferencián a Móra-múzeumban.

Viszonylag keveset foglalkoznak a kutatók az első világháború kapcsán azokkal a látszólag békés és tudományos köntösbe öltöztetett irányzatokkal vagy jobb esetben jóhiszeműen téves megállapításokkal, amelyek megjelentek a napi sajtó cikkeiben, tankönyvekben, illetve az ezekhez csatolt vagy önállóan kiadott térképeken. Az 1820-as évektől kimutatható a térképek irányzatok szolgálatába állítása abból a célból, hogy a tudományosság leple alatt megkérdőjelezzék a magyar államiság fennállásának létjogosultságát - tudtuk meg a tanszékvezetőtől. A szomszédos népek tervek és térképek segítségével bizonyították nemzettársaik idegen államokban való elhelyezkedését, például a Dél-Magyarországba behívott és bevándorolt szerbek különálló Vajdaságra vonatkozó igényét szerették volna ezzel a módszerrel megértetni. Több évtizedes propaganda hatására és a Habsburg Birodalom két fele közötti kapcsolatok újraértelmezése folytán sok külföldi térképen a Monarchia csak mint Ausztria szerepel, és már haladásnak tekinthető, ha Magyarország a többi tartománya között fel volt sorolva - emelte ki

Marjanucz László.

Bár 1848-ban Magyarország önállósodási törekvéseit többek között a pánszlávizmus ellensúlyozása végett nem támogatták az európai hatalmak - a korabeli status quo fenntartásához ugyanis erős oszták-magyar birodalmat láttak szükségesnek -, az első világháború előtti kortárs ábrázolásokból kiderül, hogy számítottak arra, hogy a soknemzetiségű Monarchia előbb-utóbb fel fog bomlani. A békeszerződés után egy cseh tudós 1918-as könyvében a háború utáni rendezés kérdésénél a cseh mérlegelést idézve azzal érvel, hogy Magyarország nemzetiségi területe néhány évtizedes zsákmány csupán. Az ilyen és hasonló leírások gyakran Ausztriához tartozónak tüntettek fel eredetileg Magyarország részét képező területeket is, mivel az osztrák állam széthulló területeiből könnyebbnek látszott részesedni, mint megmagyarázni azt, hogy például Felső-Magyaroszágot nem az osztrák, hanem az attól idegen magyar féltől kell igényelni. Másik példaként említhető egy 1882-es román térkép is - mely többek között a Körös, Temes és Máramaros vidékeket „román földként" tüntette fel -, amelyre a polihisztor Herman Ottó is reagált, számonkérve rajta a tudomány etikáját. Ezeket a térképeket és röpiratokat nem a magyar járom alatt szenvedő nemzetiségiek írták és terjesztették, hanem a magyar államhoz nem tartozó csehek, szerbek és románok, akik a területi gyarapodás vágyától vezetve Nyugaton propagandaügynökségeket állítottak, s akiknek javaslatait a Nyugat végül elfogadta a békealkotáshoz - összegzett Marjanucz László.