56-os dokumentumok a múzeumnak egy egyetemistától

Bár a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe rendszeresen kerülnek be újabb források, dokumentumok, és gyakran jelentkeznek 56-os relikviákkal is a korszak szemtanúi; arra még nem volt példa, hogy egy ifjú egyetemista lány hozzon be 56-os iratokat. A források az egyetemi hallgató nagyapjának rendőrhatósági megfigyeléséről szólnak - tájékoztatott Medgyesi Konstantin, a Móra-múzeum sajtóreferense.

Az 1956-57-ből származó papírok például arról tanúskodnak, hogy a nagypapa,

Igaz György

villamosvezető amiatt „került a hatóságok látókörébe", mert a zubbonyáról letépett egy népköztársasági címerrel ellátott gombot. Tettéért Igaz György azzal volt kénytelen felelni, hogy minden vasárnap délelőtt tíz órakor jelentkeznie kellett a városi kapitányságon, és éjszakánként rendszeresen egyenruhások jelentek meg és forgattak fel mindent a lakásukban. A mára megsárgult dokumentumokat a felesége őrizte meg, azt remélve, hogy egyszer talán elégtételt vehetnek valamilyen módon a velük történtekért. Igaz György 1929-ben született Püspöklelén, a mai Maroslelén. A II. világháborúban csak azért nem vett részt, mert a keresztanyjának sikerült őt észrevétlenül kirángatnia a menetelő tizenéves fiúk közül. Betakargatta kukoricaszárral, így nem vették észre. Miután édesapja visszatért a háborúból, sebesülése miatt nem tudott dolgozni, így ő tanulta ki a kerékgyártás mesterségét. Műhelyüket rövid időn belül államosították, Igaz György ekkor költözött Szegedre, és helyezkedett el a Szegedi Villamosvasútnál. Először kalauz volt, majd villamos-, később trolivezető. A „gombos" eseten kívül akkor is összetűzésbe került a hivatalosságokkal, amikor egyszer Újszegedről tartott az 5-ös villamossal a központi megálló felé, és a szegedi hídfőnél a szovjet katonák tűz alá vették a járművet. Két választása volt: az egyik, hogy továbbhalad, a másik, hogy visszafordul. Ezt megtehette, mert a régi villamosok mindkét végén volt vezetőfülke. Az utasok életét féltve utóbbi mellett döntött, ám ezt a munkahelyén szabotázsnak és munkamegtagadásnak vették. Igaz Györgyöt 1956-ban bevitték a Csillag börtönbe, a családja a mai napig nem tudja, miért. Az ott történtekről csak annyit mondott, hogy mindenkit félholtra vertek, és válogatott kínzással próbáltak belőlük vallomást kicsikarni. A legalacsonyabb verőlegények voltak állítólag a legkegyetlenebbek. 1957-ben a „gombleszakítás" miatt „helyezték REF, azaz rendőrhatósági felügyelet alá". Ez vonta maga után a már említett kötelező vasárnapi raportokat, és az egyenruhások éjszakai látogatásait. A hatóságiak átnézték a szekrényeket, fegyvereket, röplapokat kerestek, sőt, még a rádiót is megfogták, hogy meleg-e? Éjszakánként ugyanis sokszor hallgatták a Szabad Európa Rádiót. Bár disszidálhatott volna, nem tette meg. Érdekesség, hogy villamosvezetőként 1987-ben szerepelt a „Szerelem második vérig" című magyar filmben. Azt, hogy 1956-ban mit csinált, miben vett részt, még a felesége sem tudja. Bár az unokájának megígérte, hogy egyszer elmeséli, erre nem kerülhetett sor. 2001-ben, 72 évesen meghalt. A sors iróniája, hogy az egyik rendőr, aki az ötvenes esztendők végén éjszakánként ellenőrizni járt az Igaz-lakásba, a nyolcvanas években abba a házba költözött be, amelyben Igaz György és a családja lakott - ismertette a dokumentumok tartalmát és hátterét Medgyesi Konstantin.