Több mint társulat

A 2008-as szabadtéri utolsó közönségtalálkozóját tartották tegnap a Reök-palotában az István, a király produkció rendezőjével, Szikora Jánossal, valamint a főszereplőkkel: az Istvánt alakító Feke Pállal, a Gizellát játszó Simon Boglárkával és a Koppány szerepét magára öltő Vadkerti Imrével.

A Szentivánéji álom sztártalálkozóján volt hasonló tömeg a Reökben, azzal a különbséggel, hogy most szinte minden generáció képviseltette magát a legfiatalabbaktól a legidősebbekig. „Maga a darab vezetett A Társulathoz" - mondta

Vadkeri Imre

Herczeg Tamás

Reök-igazgató azon kérdésére, hogy mi motiválta a szereplőket arra, hogy részt vegyenek a sokak által követett televíziós szerepválogatáson.

Simon Boglárka

hozzátette, hogy az István, a király vonzereje mellett szerettek volna egy szakmai véleményt kapni arról, hogy megállják-e a helyüket a pályán. „A Társulattal teljesen megváltozott az életünk, nagy megtiszteltetés és feladat a Dóm téren és a jubileumi előadásban szerepelni" - emelte ki a tér és az idő különlegességét

Feke Pál

. „A szerepálom és a figyelem, ami most ránk irányul, azt hiszem, mindenkinek fontos, hiszen a színpadi embert az élteti, hogy érdeklődnek az alakítása iránt és gratulálnak neki az emberek" - vallja a színész.

Alázatot tanulni

„A színésztréningek, illetve a műsor alatt elsősorban alázatot tanultunk, azt, amit sokszor már elfelejt az ember, mert megy az élet, és jönnek a szerepek, és megfeledkezünk arról, hogy nemcsak erről szól a színház, hanem a komoly műhelymunkáról is" - hangsúlyozta Feke Pál.

„A laborablakaink pont a Dóm térre néznek... Sokat sétáltunk nyáron a téren, mikor építettek a szabadtéri lelátóját, és én mindig arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne egyszer csak egy sort elénekelni egy ilyen színpadon - most pedig egy teljes, és nem akármilyen szerepet eljátsszani: ez fantasztikus" - beszélt a Dóm térhez fűződő érzéseiről Simon Boglárka, aki a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, és mint megtudtuk, a későbbiekben majd szeretné mindenképpen befejezni tanulmányait is. Az egyik oka annak, hogy az országban A Társulat című szereposztó show ilyen nagy sikert aratott, és megkülönböztette ezt a televíziós tehetségkutatót más hasonló jellegű műsoroktól, az alapvetően az volt, hogy ez nem arról szólt, hogy felröppentsünk egy-két sztárocskát, egy-egy embert, hanem valóban egy társulatot keresett, próbált létrehozni ez a műsor - mondta a rendező, majd azt is hozzátette: „Valamennyiünk legszebb reményei váltak valóra, mert ez a csapat már több mint társulat - ez már egy közösséggé vált, és ezt már a döntő előtt lehetett érzeni. A produkció legnagyobb nyereményének éppen azt tartom, hogy egy ilyen hihetetlen közösség kovácsolódott össze."

Még sokszor huszonöt évet

A közönség kérdéseiben tükröződött a televíziós showműsor során felvetődött ellentétes vélemények, így például az István-Koppány-szerepek kiosztása, melyről Szikora János elmondta: benne nem vetődött fel, hogy István és Koppány szerepét Feke és Vadkerti között megcserélje. „Úgy képzeltem el ezt a két figurát, mint két testvért, akik szembefordulnak egymással" - árulta el a rendező. „Koppányban több erőt, Istvánban több intellektust kerestem a szerepek kiosztásakor" - tette hozzá. A Réka-szerep „

Herczeg Flóra

vagy

Torma Emese

" kérdésében a rendező úgy indokolta döntését, hogy az általa elképzelt „Rékára" Herczeg Flóra alkalmasabb, mint Torma Emese, hozzátéve, hogy bármilyen előadásban Torma Emese kiváló Réka lehetne, de meggyőződése, hogy jó döntés született. Huszonöt éve Királydomb után a szegedi szabadtérin vált színházi produkcióvá az István, a király. Nem múltbanéző jubileumot szeretnének színpadra vinni - fogalmazott a Szikora János. Olyan előadás készül, aminek a sikere azt bizonyítja, hogy ezután még sok-sok huszonöt év következik. Az előadást szombattól láthatja a szabadtéri közönsége.