A kapitalizmus megvalósította Marx álmát Vona Gábor szerint

A mai fogyasztói társadalom valójában egy globális kísérlet, lehet-e kultúra nélkül emberi közösséget építeni – jelentette ki Vona Gábor az Indexnek. Úgy véli, a történelemben először az ember van válságban, és rendeznie kell az önmagához, a társadalomhoz, illetve a bolygóhoz fűződő viszonyát ahhoz, hogy vissza tudja helyezni önmagát a természet – ha úgy tetszik: a teremtés – trónjára, és elfoglalni azt a létszintet, amely őt megilleti.

Az interjúban felhívta a figyelmet, a nyugati civilizáció kirúgta maga alól a szellemi, filozófiai alapjait, maradt csak a tudomány, amely szerinte az ember válságának okozója.

Egyszer csak az Isten képmásából a harmadik csimpánzzá lettünk. Egy csimpánznak meg mi szüksége kultúrára? Nyugaton a civilizáció maga alá is gyűrte a kultúrát, mint felesleges koloncot."

- fogalmazott. Hozzátette, „a tudományos világkép elvette a reményt az embertől, hogy szellem és lélek is lehet. Mítosztalanná lett az életünk, elveszett belőle minden titok. (...) Nem marad más, minthogy abba meneküljünk, ami még megmaradt, ami kéznél van, vagyis megpróbáljuk a fogyasztást életminőségként értelmezni. Eszem, tehát vagyok. Berendezkedünk arra a nagyon-nagyon nyomorúságos gondolatra, hogy az életünk valójában csak arról szól: megszületünk, fogyasztunk, ürítünk, szaporodunk, mint az állatok, aztán eltűnünk.”

Kifejtette azt is, a neomarxizmus olyan dolgot vár el a modern fogyasztói embertől, ami az nem akar. „Folyamatosan csodálkoznak amiatt, miért nem tör már ki a forradalom. Bármekkora szocialista blaszfémia is ez a számukra, azért, mert a kapitalizmus megvalósította Marx álmát. A munkásosztály – ha még van ilyen – jól él. A tagjainak nem éri meg, hogy az életüket kockáztassák egy ködös forradalomért. Nyilván Marx nem így szerette volna, ő egy nagy apokaliptikus fordulatot várt a munkásosztálytól, de úgy tűnik, egyelőre senki nem tud jobbat ígérni nekik a fogyasztói társadalomnál. A munkás nem akarja homályos társadalmi utópiák oltárán feláldozni a mindennapi létbiztonságát, amit a kapitalizmus ígér neki.”

- fogalmazott. Mint mondta, mind a kettőnek a modernizmus az atyja, és ez a két fiú inkább csak az elosztási viszonyokon vitatkozik, de az emberképük ugyanaz. Egy igaz kapitalista és egy igaz szocialista ugyanúgy materialista. Mindkettő azt ígéri, hogy az ő földi paradicsomában majd többet fogyaszthatunk. Ha a szocializmus valamilyen politikai véletlen folytán leváltaná a kapitalizmust, bizonyos idő elteltével kapitalistává válna.

A Indexnek adott interjúban Vona Gábor beszélt arról,

• miért baj, hogy a tudományos világképbe már nem fér bele a szellem és a lélek;
• milyen szerepe van a kultúrának a korszellem megváltoztatásában;
• miért nincs már Nyugat és Kelet;
• miért követnek el „kulturális határsértést” az ideológiák;
• milyen „nagyon-nagyon nyomorúságos” gondolatra rendezkedtünk be;
• miért testvérháború a kapitalizmus és a szocializmus harca;
• mit jelent az, hogy az ember legyen kertész;
• mi lesz a következő könyvének a témája.

A teljes interjút ITT olvashatja el.

Borítókép: Kaszás Tamás / Index