Kegyetlen kihívás, amivel szembe kerül az ember szervezete a Mount Everesten

A TikTokon rendkívül népszerű orvosszakértő, dr. Kulja András a közösségi médiában beszélt arról, hogy pontosan mi is történhetett a Mount Everesten eltűnt Suhajda Szilárddal több mint 8000 ezer méteres magasságban.

ASemmelweis Egyetemen 2016-ban végzett sebész egy videóban válaszolta meg aSuhajda Szilárdtragédiájával kapcsolatos gyakori kérdéseket. Elárulta, pontosan mit is jelent azagyödéma, amit hegymászók kapcsán emlegetnek, és hogy miként reagál az emberi szervezet a magasságra.

"Az emberi szervezet a tengerszinthez közeli magassághoz alkalmazkodott, az itteni légnyomáshoz, az itteni oxigénsűrűséghez. Ahogy egyre feljebb megyünk, csökken a levegő sűrűsége, és ezáltal csökken az egy légvétellel a tüdőnkbe, és ezáltal a vérünkbe kerülő oxigén mennyisége "

- kezdi az alapokkal a TikTok-videóban az orvos.

Az orvosszakértő nyilatkozata szerint már 2000 méter magasságban jelentkeznek a magaslati betegség első tünetei. Fejfájást, szédülést, hányingert tapasztalnak ilyenkor a hegymászók, ami azért következik be, mert a csökkent oxigénszintet próbálja kompenzálni a szervezetünk.

Gyorsabbá válik a szívverés, gyorsabban lélegzünk, és kitágulnak az ereink is. Az értágulat következménye pedig az, hogy a kapillárisokban megnő a nyomás, ennek következtében a falukon keresztül több folyadék lép ki, ez tüdővizenyőhöz, tüdőödémához vezet, ami azt jelenti, hogy tovább romlik a légzés hatékonysága. Az agyban pedig agyduzzanatot, agyödémát okoz. Az a probléma, hogy az agy egy zárt térben található, és ha tovább fokozódik az agyödéma, akkor az hozzányomódik a koponyacsonthoz, és létfontosságú részei kerülnek nyomás alá" – folytatta a videóban doktor, hozzátéve, ha a hegymászó 2000 méter körül marad, bizonyos szinten a szervezete még képes alkalmazkodni a körülményekhez, azonban ha továbbmegy, a tünetek fokozódnak.

Körülbelül 7000–9000 méter az a szint, amit halálzónaként szoktak emlegetni.Itt a levegő sűrűsége egyharmada a tengerszintinek. Ebben a magasságban az a nagyon nehéz, hogy ha csak az ember egy helyben áll, akkor is energiát veszít.Sokan gondolják, hogy ilyenkor miért nem pihen meg a hegymászó: azért, mert ha ilyenkor megpihen, az olyan, mintha egy viharos tengerben az éjszaka közepén próbálna meg pihenni – nem tudunk, mert küzdenünk kell a fentmaradáshoz. Ugyanígy küzd a szervezet minden légvételnél, minden pillanatban.Arról nem is beszélve, hogy –20 fok van ebben a magasságban, úgyhogy a fagyás is egy óriási veszély. Ezért ha egy hegymászó nem tud időben visszafordulni és leereszkedni, akkor valószínűleg már nem fog leereszkedni. Valószínűleg ez történt Szilárddal is" – osztotta meg gondolatait a szakértő.

Suhajda Szilárd tragikus véget ért csúcstámadásáról ezekben a cikkeinkben számoltunk be.