Tápai öregek legendameséje: amikor Mátyás rendet vág

Ma délután eljön a kivételes pillanat, a tavaszi napéjegyenlőség mindig változó ideje. Fél 5 után öt perccel következik be ez az érzékeinkkel nem követhető csillagászati jelenség.

A régi kalendáriumból való szentencia szerint a mai barátságos idő a gazdáknak szerencsés évet ígér. És igazi szép időt hozott ez a nap. „Sándor napján megszakad a tél, József napján eltűnik a szél” – mondja Weöres Sándor Tavaszköszöntője. Holnap érkezik a harmadik jóhírhozó, a nursiai szerzetesrend-alapító Szent Benedek napja. És együtt is már a nagy hármas, akik „zsákban hozzák a meleget”, s akiknek eljövetelekor eresztették ki méheiket egykor az alföldi méhészek, efféle biztatással: Isten nevibe induljatok, rakodjatok, minden mézet behordjatok!

Bálint Sándor följegyzése szerint az alsótanyaiak úgy tartották, hogy Szent József napja után ha pörölyvassal ütik is a földbe a füvet, akkor is kibújik. Tápén meg – ezt szintúgy a nagyemlékű néprajzkutató leírása nyomán, az Ünnepi Kalenáriumból tudhatjuk –, évszázados legendamesét költöttek a három jeles férfiúról: „A hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldötte Sándorral a meleget a földre. Ment, mendegélt, de már nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Az országút szélén meglátott egy kocsmát, lerakodott és iddogálni kezdett. Egészen megfeledkezett arról, hogy mi járatban van… Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg után való sóvárgását és elküldte Jóskát, hogy Sándort keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta a kocsmában. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett arról, hogy miért küldték. Szent Péter már türelmetlenkedni kezdett és Benedeket küldötte utánuk. Ő is elakadt a kocsmában.

Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből, de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott és Mátyást küldötte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert nagyon jó kedvük volt és dalolásuk már messzire elhallatszott. Bement hozzájuk, mire szedték sátorfájukat és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.”