Veronika nővér és „fegyvere”, a merőkanál

1948 ősze volt: a felekezeti iskolák államosítása már mindenütt megtörtént. Épp olyan sebesen, ahogy a megfelelő történyt az országgyűlés elfogadta: rohamtempóban, s így rajta rések tátongtak. Nem csoda, hogy sok éritett ellenállásába ütközött, Szegeden is – ám a népbíróság szintúgy villámgyors volt. A „főkolomposok” büntetése: Csák Boldizsár jezsuita szerzetes 4 év, Pongrácz Zoltán hitoktató 3 és fél év. De volt még tennivaló. Folytatódott hát a hajsza, következtek a missziós nővérek.

Szeged–Somogyitelepen a népkonyhát működtető Szent Vince Leányai közösség apácái azon a szeptemberi napon a déli ételosztásba fognak. Kintről zaj hallatszik. Mezei Veronika nővér éppen porciózná a levest, de a merőkanál megáll a kezében: rendőrök csörtetnek be. Parancsszavak. A veszélyes fegyver – a rászorulók körében az egyház iránt nagy rokonszenvet kiváltó merőkanál – elkobozva, az ételosztás beszüntetve. Az elesettek aznap éhesek maradnak. És másnap is. Fehér Katalin főnöknőt és Veronika nővért elhurcolják.

A rendalapító áldozatútja

Vincent de Paul – ismert magyar neve: Páli Szent Vince – Toulouse egyetemén tanult teológiát. 1600-ban szentelték pappá. A legenda szerint egy utazása során különös dolog történik: hajójukat török kalózok támadják meg, és sorstársaival együtt őt is eladják rabszolgának. Tuniszban sínylődik. Gazdája ferencesből mohamedánná lett férfi, akit sikerül megtérítenie. Segítségével megszökik. Hazatér francia földre, és a szegények szolgálatára ajánlja életét. Támogatói segítségével szerzetesrendet alapít, közössége nélkülözők sokaságának ad ételt, lelencgyermekeknek menhelyet, időseknek szegényházat nyitnak. Mozgalmával eléri, hogy az a kor a karitász évszázada lesz.

Vincés közösség Szegeden

Abban az időben sorra alakulnak ápoló és tanító rendek. Az irgalmasnővérek – vagyis a Szent Vince Leányai Társulat – fő feladata szegényházak, ispotályok, népkonyhák működtetése. Az alapító szavai szerint „fátyoluk a szent szerénység”. Az áldozatkészség példái ők. Az Osztrák–Magyar Monarchiában több rendházuk működik, s a múlt század elején már ötszáz fiókintézményt tartanak fönn. 1945 után is tart karitatív tevékenységük. Aztán a szegedi misszió sorsa – mint láttuk – ’48 szeptemberében teljesedik be: a várossal a népkonyha fenntartására másfél évtizede kötött szerződésüket a hatalom megsemmisíti, a Szent Vince közösséget szétveri.

Ártatlanul elítélve

Fehér Katalin házfőnöknő és Veronika szerzetes nővér ellen koncepciós eljárást eszelnek ki. Hamis vád alapján a „gonosztevő” apácákat törvény elé idézik, ügyükben munkásbíróság dönt – nyilván a legteljesebb hozzáértéssel… Az ítélet: négy és fél, illetve négyévi börtön. Az áldozatos tevékenység megszakad, évtizedekre. Az egyházak elleni támadásban aztán újabb ravasz módszerek jelennek meg. Az MDP Nagyszegedi Pártbizottsága fel akarja számolni a diákok csoportos miselátogatását, ezért minden iskolában kiválasztanak néhány fiatalt. Rafináltan ráveszik őket, hogy iskolagyűléseken a párt érdekei szerint beszéljenek. A leánygimnáziumban két nyolcadikos ellenakciót indít, és társaikat sikerül maguk mellé állítani. Bosszút állnak rajtuk: az iskolatanács azonnal kicsapja őket. Az elrettentés végül valamelyest hatott. De hogy a hatalom túlságosan elvetette a sulykot, az meglátszott Mindszenty bíboros letartóztatása után: a szegedi templomok miseidőben zsúfolásig teltek. Az emberek így üzentek, a maguk módján.

Kiemelt kép: Fortepan