Amikor eltűnt az advent: 1947/48

Csodás idők voltak. Nem kellett más, csak egy pártegyesítés, hogy minden gyökeres fordulatot vegyen. Ami a „finom” részleteket illeti: nem épp kesztyűs kézzel véghezvitt akció volt a szocdemek egyesülésnek álcázott kíméletlen felszámolása, a kommunista párt alá terelése, és már meg is volt az egység. Látszata. Ez után már a Délmagyarországnál is csak az MDP-lemez forgott. 1948. június 12-e, az egyesülés bűvös dátuma – az új időszámítás kezdete.

Példák sokasága jelezte a radikális változást, a szabadságfok gyors és végzetes erózióját, de most mi koncentráljunk csak a karácsonyváró időre. 1947 decembere: akkor a DM olvasója még találkozhatott a lap hasábjain az advent kifejezéssel. Összesen hétszer. Nem túl sok az sem, de mégis… az emberek mindennapi életében legalább jelzésszerűen ott volt a szakralitás szimbolikája, a karácsonyvárás kifejezése. Aztán elmúlt egy év, jött 1948 decembere – és már el is tűnt az advent. Délmagyarilag, persze. Au újságból a szó kiradírozva! Hiánya nem jelentett űrt, a virtuális lukat befoltozták, ezzel: klerikális reakció. S ha valaki szóvá tette volna nyilvánosan az adventfogalom tervszerű likvidálását, könnyen megkaphatta volna a maga klerikálreakciós-bélyegét, gyengéden homlokára ütve, egy kihallgatószobában.

Az adventpótló kifejezés nem sokszor – „csupán” 28 alalommal szerepelt az újságban. Ja, plusz még 6 ízben így: fekete reakció. De még többször, 24 nap alatt 57 alkalommal a legfeketébb-legreakciósabb ember neve: Mindszenty hercegprímásé. Aki – megtudhatta a nép az újságból – hazaáruló. Imperialista ügynök. És aljas. Meg uszító. És rémhírterjesztő, a dolgozó magyar népet újra rabságba taszítani igyekvő. Nota bene, a léleképítő hivatása helyett: lélekmérgező!

Na igen, a propaganda sztahanovistái nem késlekedhettek. Mert rohamléptekkel közeledett a Mindszenty-per kitűzött időpontja. Ezért kellett rohamtempóban sulykolni a hamis propagandaszólamot. Ezért kellett 57 gyalázkodás, 57 igaztalan vád, a főideológusnak, Révai Józsefnek is tetszően, aki a nagyszegedi pártválasztmány fejtágítóján hirdette meg a leszámolásprogramot, szó szerint így: „A klerikális reakcióval szemben vége a kesztyüskéz politikának”.

És akinek még hiányérzete volt, karácsonyi bónuszként kapott egy hírt: „A szószékről uszított a demokrácia ellen egy vásárhelyi jezsuita szerzetes”. Mikor máskor jelent volna ez meg – épp december 24-én. Hogy a hívő népnek legyen mit olvasgatni szenteste. Ez volt a karácsony a Délmagyarban, az 1948-as évben…