Artisjus-díjat kapott Szajbély Mihály, az SZTE oktatója

Március 2-án a Budapesti Music Centerben átadták az egyik legjelentősebb hazai elismerést, az Artisjus Irodalmi Nagydíjat és a négy alkategória (költészet, próza, tanulmány, esszé) díjait. Prof. dr. Szajbély Mihály irodalomtörténészt, az SZTE BTK Kommunikáció és Médiatudományi Tanszékének professzorát a 2019-ben a Magvető Kiadónál megjelent Csáth Géza élete és munkái c. „régimódi” nagymonográfiájáért tanulmány kategóriában tüntették ki.

Az Artisjus Irodalmi Díjakat az Artisjus Egyesület hozta létre 2006-ban. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek és tudósok további alkotómunkájához. A díjak presztízsértéke abban rejlik, hogy maguk a pályatársak szavazzák meg a kitüntetetteket. 2020-ban Kovács András Ferenc vehette át a nagydíjat, míg az alkategóriák díjazottjai Cselényi Béla, Kováts Judit, Mártonffy Marcell és Szajbély Mihály. A díj alapítása óta összesen hatvankilenc kitűnő költő, író és irodalomtörténész munkásságát ismerték el. Szajbély Mihály egyetemi tanulmányait a szegedi, akkor még József Attila Tudományegyetem Jogtudományi és Bölcsésztudományi Karán végezte, majd megszerezte a doktori és kandidátusi címet, 2004-től az MTA doktora. 1977-től a bölcsészkar oktatója, 1992-től több tanszék vezetője. 2014 és 2017 között a SZTE BTK dékánja. Vendégprofesszorként Bécsben és Berlinben is oktatott.

Főbb kutatási területei: a 19. század és a XX. század elejének magyar irodalma (Csáth Géza), a jugoszláviai (vajdasági) magyar irodalom története, sajtó- és médiatörténet, az irodalom médiatörténete, valamint a hangjáték médiatörténete és műfaji problémái.

Szajbély Mihály, aki Csáth Géza „legjobb ismerője és szakértője” három évtizeddel korábban már publikált egy kismonográfiát a szabadkai orvos, pszichiáter író „varázslatos, sokoldalú művészi tevékenységéről és megdöbbentő életútjáról”, a most megjelent nagymonográfiája azonban az előbbi nem puszta kiegészítése, hanem újraírása. Mint ahogy prof. dr. Szilágyi Zsófia irodalomtörténész (SZTE BTK, Magyar Irodalmi Tanszék) laudációjában írja: „olyan tudományos munka, amelyet hátborzongató életrajzi regényként is olvashatunk. Egyre nehezebb szívvel haladunk előre a Brenner Józsefként született orvos-író mind kilátástalanabb életében, közben viszont folyton azt érezzük, hogy a könyv az olvasókat is megajándékozza a gondolkodás és a megértés örömével”. A gazdag forrásanyagra épülő, új kutatásokat is magába foglaló kötet nemcsak a szakma számára jelentős munka, illetve az oktatásban kiválóan használható mű, hanem a nagyközönség érdeklődésére is méltán számítható, izgalmas olvasmány.

(Forrás: SZTE)