Mi lesz a Holt-Tiszából kikotort iszappal?

Mintegy száz türelmetlen gyálaréti gyűlt össze a település nyugdíjasklubjában péntek este. Mind arra voltak kíváncsiak, a Gyálai-Holt-Tiszából kikotort iszapot hol helyezik el, azonban erre a kérdésre egyelőre nem tudtak válaszolni az illetékesek. Kiderült viszont: van olyan szakasza a holtágnak, ahol az iszap szénhidrogén koncentrációja a határérték ezerszerese.

A lakossági tájékoztatón Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) igazgatója ismertette: a kármentesítési projekt tényfeltárási szakaszában fontos, hogy a holtág szennyezettségi állapotát keresztszelvények és a mélység tekintetében is meg tudják mondani. A kivitelező Adept Enviro Kft. részéről négy szakértő érkezett pénteken Gyálarétre, akik ismertették a projekt eddigi státuszát és a jövőbeni terveket.

Melegh Csongor elmondta, hármas feladata van a projektet elvégző Adept Environak: el kell végezniük a jogszabályilag meghatározott feltárást, mely alapján kideríthetik, mennyire veszélyezteti az adott helyzet a környezetben élőket. Erről kell tényfeltáró záró dokumentumot beadni, melynek jelenleg a legkésőbbi időpontja december 31. "Helyszíni kísérleti tesztet kell elvégezni, hogy a szennyezett üledéket milyen módszerrel lehetne megtisztítani, hogy ne szennyezze tovább a környezetet" – mondta. Ez az úgynevezett pilot projekt, mely alapján azt derítik ki, hogyan mehet végbe az iszap kezelése. Erről pénteken bővebben az derült ki, kilenc, egyenként 100 köbméteres prizmát alakítanának ki, melyben különböző módszerekkel kísérleteznék ki a kialakult koncentrátumnak a feldolgozását. Ezek közül két alternatíva tűnik a legvalószínűbbnek: a baktériummal való beoltás, valamint az enzimek által való feldolgozás.

A pilot projekt eredményeként a harmadik feladatot tudják előkészíteni, egy műszaki beavatkozási tervet kell a környezetvédelmi hatóságnak beadni, amiben bemutatják, hogyan kerül ki a szennyezettség a környezetből, az pedig hogyan kerül vissza az elképzelt, új állapotába. A tényfeltárási szakasz tehát a végéhez közeledik, az eddig ismert adatokat Könczöl András mutatta be. Vizsgálatuk alapján négy forrásból származhat a szennyeződés: a város kommunális és ipari szennyvizeiből, a MÁV-os szennyvízbevezetésből, illetve a termálvízből és vélhetően a déli részen található szennyvíztisztítóból. A Feketevízből 448, a Fehérpart mentén pedig 188 mintát, továbbá a felszíni vízből 20 mintát vettek. Emellett talaj- és talajvízmintát is vettek több mint 50 ponton a holtág környezetében, ebből jött létre több tízezer vizsgálati eredmény. A talaj- és talajvízmintákból kiderült, hogy nem szennyezettek.

A Feketevíz iszapjából szénhidrogének, fenolok és toxikus elemek jelenlétét mutatták ki. A prezentáción a toxikus elemeknél zárójelben megjegyezték, hogy ezek jóval kevésbé szennyezőek az előző kettőnél: elsősorban higanyt, krómot, nikkelt, cinket, arzént és báriumot mutattak ki. Másodsorban kadmiumot, rézt és szelént, nyomokban pedig bórt, kobaltot, molibdént, ólmot és ónt. A felszíni vízben szintén kimutatták szénhidrogének és fenolok jelenlétét, valamint szervetlen vegyületekét, például ammóniumét és arzénét is. "Tulajdonképpen oxigén nem sok van ebben a vízben, majdhogynem oxigénmentes" – jegyezte meg a víz minősége kapcsán a szakember a hallgatóság döbbenetére. A Fehérparton vett minták csak nyomokban voltak szennyezetten, várhatóan nem kockázatos mértékű az arzén jelenléte. Ekkor Könczöl rátért a mérési eredményekre is, először az egyik szénhidrogén komponensére. "Ez a kilogrammonkénti 100 milligramm az a határérték, amitől már szennyezett a minta. A Gyálai-Holt-Tisza egyik szakaszánál az iszap felszínén ennek az ezerszeresét, 100 ezer milligrammot mértünk kilónként" – számolt be a sokkoló adatról, majd elmondta, a holtág déli szakaszán is eléri ezt a szintet a szennyezettség. A króm szennyezettsége az északi szakaszon a határérték 2-5-szöröse, viszont a higanyé maximálisan 10-15-szörös, és a többi szennyező anyaggal ellentétben az iszap alsó rétegében is kimutatható kisebb mértékben. A tájékoztató kritikus pontja akkor következett, mikor az Adept Enviro munkatársa a kockázatbecslés kapcsán elmondta, a vizsgálata módszertana szerint azt figyelik, hogy a szennyeződést elszenvedő emberek a vízben való fürdés során hogyan érintkeznek a vízzel, mennyit nyelnek le belőle. A szakember arra hivatkozott, hogy erre nemzetközileg elfogadott normák vannak, ami alapján ezt a becslést el lehet végezni. "Ki az a marha, aki ebbe a vízbe belemegy?" – tette fel a kérdést az egyik hallgató később.

Az Adept Enviro munkatársai a feldolgozási technológiára is kitértek, amivel kapcsolatban röviden annyit lehet elmondani, még nincs konkrét elképzelés. "A policiklikus aromás szénhidrogének (PAH) nagyon komiszan viselkednek minden szempontból, nehéz helyzetben van az, aki ezt megpróbálja kezelni" – fogalmazott a csapat egyik tagja, majd elmagyarázta, hogy eddig két alternatíva tűnik a legígéretesebbnek. Ezek egyike, hogy szénhidrogénbontó baktériumtenyészettel oltják be az iszapot, a másik pedig, hogy olyan enzimanyaggal kezelik, amelyet állatokból nyernek ki, de azt is ki fogják próbálni, hogy a két módszert kombinálva milyen eredményeket érnek el. Azonban a leginkább az érdekelte a közönséget, hogy milyen lehetőségek vannak az iszap elhelyezésére. Kozák Péter erre válaszul röviden úgy fogalmazott, eddig négy hely tűnik ideálisnak, azonban amennyiben ezek valamilyen oknál fogva nem vehetők igénybe – akár a lakosság tiltakozása miatt –, akkor oda nem fogják elhelyezni. "Ha nincs terület, a pilot projekt sem tud előrelépni" – mondta. A négy helyszín kapcsán azt mondta, ezeket folyamatosan vizsgálják, csak olyan terület vehető igénybe, ahol minden egészségügyi kockázat a minimálisra van csökkentve. "Jelenleg a rekultivált hulladéklerakó alkalmas részét tervezzük elsődlegesen igénybe venni" – mondta Kozák, mire az egyik hallgató közbekiabált: "Ide nem fognak hozni egy lapáttal se! Oldják meg a mederben! Ne embereket fertőzzenek meg!" Melegh Csongor erre kifejtette, hogy a mederben való kezelés legnagyobb hátránya, hogy a holtág vize biológiailag nem lebomló szerves anyaggal van tele. "Ha oxigénhez jut, elkezd majd bomlani" – jelentette ki, majd kifejtette: a meder jelenleg a házak végében található, a szag is ott lesz. "Ha ezt az anyagot kivesszük és elvisszük, az szerintem kedvezőbb eredményt hoz létre" – foglalt állást a szakember. Többen felvetették, hogy nem akarnak kísérleti alanyokká válni, azonban Melegh elmagyarázta, nem olyan elképzelésekről van szó, amilyeneket még soha nem végeztek el ezelőtt. "Magyarországon több millió köbméter földet tisztítottak meg ezekkel a módszerekkel az egykori szovjet laktanyák helyén, ahol métereken keresztül ázott a föld az olajban" – mondta. Melegh azt is elmondta, a pilot projekt időtartamára 150 napot kérnek. Kozák Péter elmondta, a beruházás szempontjából létfontosságú, hogy a szállítási költségek mekkora részét ölelik fel a büdzsének. Arra a felvetésre, hogy mi lesz, ha elfogy a pénz, annyit mondott csak: az ATIVIZIG lesz az első, akik kezdeményezik új források lehívását. A tájékoztatón Kardos Irén, Gyálarét korábbi képviselője felvetette, miért a projekt pénzéből akarják a Floratom víztisztítását megoldani. "Oldja meg magának! Milyen alapon szennyezi a Floratom a holtágat a mai napig?" – mondta. Ekkor Melegh Csongor elmondta, a Floratomnak literenként 6 milligramm fenol kibocsátásra van engedélye, azonban ők mértek 4,5 milligrammot is, ami a határérték több százszorosa. "Ha valaki mért a 6 milligrammnál nagyobbat, értesítse a hatóságot" – szólt hozzá Kozák Péter. Az indulatok elharapódzása előtt Szabó Bálint független képviselő kért szót, aki elmondta, a katasztrófavédelemhez tartozik a vízügy, így az adja ki a Floratom engedélyeit. "Hétfőn megkeresem a katasztrófavédelmet ezzel kapcsolatban. Arra kérem önöket, hogy amennyire határozottan védik Gyálarétet, úgy dolgozzanak azért is, hogy ez a projekt megvalósulhasson" – mondta a képviselő. (fotók: Kovács Ferenc)