Évek óta csak vízió, hogy a Tisza Szeged főutcája

A Tisza szegedi tetőzése miatt az utóbbi hetekben egy kicsit mindenki riviérának érezhette a rakpartot. Pancsoló gyerekek, lábukat áztató fiatalok hűsítették magukat a nyárral érkezett kánikulával. Az árhullám viszont elment, helyette szemét és műanyag borítja Szeged főutcáját.

Az első komolyabb elhatározás 2005-ben fogalmazódott meg: olyan hellyé alakítanák a várost 10 kilométeren átszelő folyót, melyen hajóval végigutazva a szegediek és a turisták egyaránt értékes kikapcsolódással múlathatják az időt. Az akkori tervek szerint 2009-ig egy szabadidőre, gasztronómiára és helytörténetre felfűzött úton vehettek volna részt az idelátogató turisták. Azt már akkor is elismerték, hogy új ingatlanokat a Tisza két partjára nem fognak építeni, hiszen ez ártéri terület, inkább a zöld területeket hasznosították volna újra. A tervekből nem lett semmi, még a Délmagyarnak is azt nyilatkozta Schilsong János, az önkormányzat városvezetési irodája által felkért Oskolás Kft. tulajdonosa, hogy mire Pécs megvalósítja az Európa kulturális fővárosához méltó fejlesztéseket, addigra „alvállalkozójaként” Szeged is elkészül a magáéval.

Azóta kisebb tervekkel álltak elő, melyek közül némelyik meg is valósult, illetve a rakpartot újították fel 2015-ben, de ma is csak túlzással hívhatja bárki a folyót a város főutcájának.

Az elmúlt években, idén júniusban csakis a rakpart lezárása okozott frissítő élményt, amikor a fiataloktól kezdve a családokig a parton korzózva töltötték idejüket a szegediek.

A vízszint csökkenését követően szemét és uszadék halmozódott fel a szegedi műtárgyakon, úszóházakon. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) közlése szerint ez akkor történik jellemzően, mikor a Maros felső szakaszán eléri az árteret a víz, a sodrás pedig hozza magával az uszadékot. Így akadhatott fenn az egyik belvárosi szakaszon kikötött úszóműn egy óriási fatörzs. Ettől függetlenül a Szegedi Tudományegyetem mérni kezdte a mikroműanyag mennyiséget a folyók vizében, először a Maros üledékét vizsgálták. Az egyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének munkatársai arra jutottak, hogy az 5 milliméternél kisebb darabkákból esetenként egy kilogrammnyi mederből származó üledékmintában akár 40 ezer található. Ennek fényében úgy tűnik, a Tisza a környezeti változások áldozata, melyet jobban kellene óvni, hogy még szorosabban bekapcsolódjon a város közösségi életébe. "Kellemes a Tisza közelében sétálni, kint ücsörögni, de szerintem mindenki el tud képzelni ennél izgalmasabbat, aki járt már Szegeden" – mondta Bács Evelin. "Jó, hogy van úszóház, biztosan nagyon szeretik a fiatalok azt is, ha kiülnek a rakpartra, de azt gondolom, hogy más városokban, ahol szintén a lakossághoz viszonylag közel folyik egy akkora folyó, mint a Tisza, ott látványosabban vagy érdekesebben alakítják ki a folyó környezetét" – magyarázta a nő, aki még nem is hallott arról, hogy az újszegedi oldalon vízibenzinkút épül. "Én hallottam róla, szerintem érdekes lesz, csak ki is kéne használni" – szólt közbe Szántó István.

"Az a baj ezekkel az elképzelésekkel, hogy nagy lendülettel veti bele magát a város, aztán nem lesz belőle semmi.

Lehet, hogy a belvárosi részen már viszonylag telített a beépítettség, de a Tisza Lajos körúton kívül a Klinikák közelében szerintem ki lehetne találni valamit." A vízibenzinkút ugyanis nem csak a vízi közlekedés szempontjából lesz hasznos, hanem a víz fölött lévő építményben pihenőhelyet is kialakítanak büfével. "Szerintem jó elképzelés, de legyen még vagy tíz ilyen a Tiszán és akkor jó lesz" – mondta Richárd. "Vannak most is úszóházak, ahová szívesen eljárunk nyáron egyszer-kétszer, de csak ritkán jut eszünkbe, hogy ne a belváros közelében kapcsolódjunk ki. A Tisza belvárosi szakaszánál meg nincs semmi, ahová érdemes lenne kinézni" – mondta.