Boldog születésnapot, Szeged!

1719. május 21-én III. Károly király és császár kiadta a Szeged szabad és királyi város kiváltságai megerősítése és magyarázata elnevezésű oklevelet, és ezzel hivatalosan is elismerte a város összes felsorolt jogait. A háromszázadik évforduló alkalmából Monostori András idegenvezetővel felidéztük a jog kiharcolásához vezető utat.

– Szeged mindig is szeretett volna szabad királyi várossá válni és erre minden potenciája meg is volt, köszönhetően annak, hogy IV. Béla újjáépítése után királyi sóelosztóként működött és a helyi rév is jelentős forgalmat bonyolított le – kezdte a múltidézést Monostori András idegenvezető. – Tekintettel arra, hogy az ipar és a kereskedelem szempontjából is fejlett volt a város, többször is próbálkoztak a minősítés megszerzésével, de ez jó néhány évszázadig nem sikerült.

Végül 1498-ban II. Ulászló adta meg a szabad királyi város oklevelet

–folytatta.

A török és a teljes jogfosztás

1566-ban a törökök elfoglalták a várost.

A megszállás idején határ menti településsé vált Szeged, és teljes mértékben megfosztották a várost korábbi jogcímétől.

A török közigazgatási rendszer értelmében a város khász birtok lett, így közvetlenül a szultánnak adózott. Az osztrák katonák 1686. október 23-án űzték ki Szegedről a törököket.

Felszabadítás, majd megszállás

– A török kiűzését követően 20–30 évig rettentően nehéz volt az élet: éhínség, aszály és járványok sújtották a várost, ahol a háborús pusztítás nyomai még évtizedeken át megmaradtak. Mivel a Temesi bánság továbbra is török fennhatóság alatt állt, így Szeged határ menti településként katonai szempontból kiemelt fontosságúvá vált – fogalmazott az idegenvezető.

A hamis pecsét

Szeged szerette volna visszakapni a szabad király jogállását, a Habsburgok ezt azonban sokáig ellenezték. 1702-ben a városatyák úgy gondolták, eljött az ideje a változásnak. Rafinált cselt vetettek be annak érdekében, hogy a város visszakapja a jogait. – A korábbi királyok egy-egy kiváltságot adományoztak a városnak, de az évek során ez a sok-sok oklevél elveszett, ezért kellett egy pecsét, ami igazolja, hogy Szeged valaha szabad királyi város volt.

Igen ám, de hivatalosan ez a pecsét is elveszett, ezért a szegediek hamisítottak egy másikat, amit 1704-ben kihalásztak a Tiszából

– mesélte Monostori. Hozzátette, a pecsétet direkt úgy hamisították, hogy az IV. Béla korát idézze.

III. Károly és a hőn áhított oklevél

1718-ban, miután a törökök kivonultak a Temesi Bánságból, okafogyottá vált a katonai felügyelet Szegeden. Ezt követően Bécs elkezdett nyitni a város felé, aminek köszönhetően pár évvel később sikerült megszerezni a hőn áhított címet. – Érdemes megemlíteni Temesváry János városi főjegyző nevét, ő érte el, hogy 1715-ben az országgyűlés elismerje Szeged szabad királyi város jogállását. Ezt követően még néhány évbe beletelt, mire oklevelet is kapott a város.

Végül 1719. május 21-én III. Károly király és császár Laxemburgban kiadta a Szeged szabad és királyi város kiváltságai megerősítése és magyarázata nevezetű oklevelet, és ezzel hivatalosan is elismerte Szeged összes felsorolt jogait

– osztotta meg velünk Monostori. Az oklevél kiadása után fényesebb korszak kezdődött a város életében. Megszűnt a katonai közigazgatás, elkezdték lebontani a hadászati célokat szolgáló objektumok nagy részét. Elkezdett a város terjeszkedni és ezzel párhuzamosan elveszíttette a török korból visszamaradt balkáni jellegét. Szeged elindult a modern, európai várossá válás útján.

(Kiemelt kép: Wikipedia)