Akik karácsonykor is dolgoznak: a trolisofőr

Vannak olyan emberek, akik a mi kényelmünk érdekében kénytelenek karácsonykor is dolgozni, ilyenek a trolisofőrök is. Dénes Balázs, az SZKT egykori forgalmi osztályvezetője, aki korábban Szegeden, jelenleg a fővárosban szokott trolibuszt vezetni, pontosan tudja, hogy milyen az, amikor az ünnepnapokat vezetéssel kell tölteni, ugyanakkor nem bánja, mert így is részesül az ünnepi hangulatból.

– Az ünnep közeledtével mennyire változnak meg a trolisofőrök hétköznapjai?

– A közlekedésben dolgozók számára a karácsonyt megelőző egy-két hét valóságos bolondokháza. Az utasok és a gépkocsivezetők türelmetlenek és idegesek, ezért ilyenkor fokozott figyelemmel kell közlekednünk. Ráadásul a hideg, téli időjárás még jobban megnehezíti a munkánkat.

– Maga a karácsony hogyan telik a közlekedésben dolgozók számára

? – Szenteste varázsütésre megváltozik a világ. Teljesen békéssé válik ez a 2-3 nap a közlekedés szempontjából. Hirtelen az utasok valahogy kedvesebbek lesznek, a törzsvonalak sofőrjeit megajándékozzák teljesen spontán módon egy szaloncukorral, vagy egy naranccsal.

– Melyik a legkedvesebb emléked a karácsonyi munkanapjaidról?

– Évekkel ezelőtt történt: volt egy idős néni, aki az 5-ös troli újszegedi végállomásánál lakott, rendszeresen nagy csomagokkal, telepakolt gurulós szatyorral jött haza az áruházból. Az egyik decemberi szolgálatomkor, közvetlenül az ünnep előtt épp velem igyekezett haza, már kezdett sötétedni, amikor beértünk az újszegedi végállomásra. Kicsit hátrébb álltam meg a tízemeletes mellett, leszálltam, hogy segíthessek leadni a csomagját. Amikor épp köszöntem volna el tőle, belenyúlt a táskájába, és pár szem mandarint nyújtott felém, kissé bágyadt mosollyal, de kedvesen. Azt monda: – Balázskám, tudom, holnap szenteste lesz, fogyassza el egészséggel. Ez az én ajándékom, azért, mert maga és a kollégái mindig segítenek nekem. Tudja, a gyerekeim nem jönnek haza külföldről, legalább magát hadd lepjem meg ezzel a kis gyümölccsel.

Dénes Balázs a volán mögött is részesül az ünnepi hangulatból.

– Elmondásod alapján a karácsony szelleme járta át ezt a pillanatot. Milyen hatással volt ez rád?

– Természetesen meghatódtam! Tudom, hogy nem kevesen egyedül töltik a szeretet ünnepét, de ezzel így közvetlenül találkozni elég szívszorító volt ott és akkor. Megköszöntem, és illedelmesen én is boldog karácsonyt kívántam neki. Vissza, Vértó felé végig azon gondolkodtam, hogy nekünk, járművezetőknek sokszor nem tetszik a vezénylés, hiszen nem tölthetjük az ünnep minden egyes percét a szeretteink körében, ugyanakkor vannak, akik egyáltalán nem lehetnek a családjukkal, és nemcsak azért, mert éppen dolgozniuk kell, hanem teljesen más ok miatt.

– Ha már itt tartunk, mennyire viseli meg a járművezetőket, hogy be kell vállalniuk egy-egy ünnepnapot?

– Sokszor nehéz összeegyeztetni a munkát a magánélettel, főleg olyankor, amikor munkaerőhiánnyal küszködnek a közlekedési vállalatok. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy a beosztások elkészítésénél törekszenek arra, hogy a három ünnepnap közül legalább az egyiket szabadon töltse mindenki. De vannak olyan járművezetők is, akik kifejezetten szeretnek ilyenkor dolgozni. Ez egyéntől függ.

– Otthon mennyire kultiválják ezt?

– Nem igazán szoktak komoly problémát csinálni ebből. Az otthoniak tudják, hogy a közlekedés egy olyan szakma, ahol a 0 órától hajnali 4 óráig tartó időszakot leszámítva nincsen megállás. Ez többletfeladatot és stresszt ró a járművezetőkre is, de aki ebben a szakmában dolgozik, az tisztában van azzal, hogy ünnepnapokon sincs megállás.