Múltidéző 9. rész: A Szegedi Dózsa története

A Hunyadi téri lila-fehérek históriája az 1950-es alapítástól, a teltházas SZEOL elleni városi derbiken át, a bravúros NB II-es ezüstérmen keresztül, egészen az 1994-es megszűnésig.

A magyar Dinamók

A második világháborút követően, a szocialista blokk országaiban a rendőrség illetve a belügyminisztérium alá vont klubokat Dinamóra keresztelték. Ez alól Magyarország volt az egyetlen kivétel, nálunk ugyanis Dózsa György tiszteletére 1950-ben az Újpesti TE-t Budapesti Dózsa SE-re nevezték át. Még ugyanebben az évben hasonló indíttatásból több Dózsa klubot is alapítottak országszerte, így született a Szegedi Dózsa is, ami a Szegedi Testgyakorlók Köre és a Szegedi Rendőr csapat összevonásából jött létre. A klub színe a többi Dózsa csapathoz hasonlóan a lila-fehér lett. A Szegedi Dózsa a hazai meccseit a Hunyadi téri Dózsa-pályán játszotta, ami akkoriban 3500 néző befogadására volt alkalmas.

Szegedi Dózsa SEAlapítási év: 1950 Megszűnés éve: 1994 Színek: Lila-fehér Legjobb eredmény: 1978-79: NB II. 2. hely, 1984-85: MNK negyeddöntő Stadion: Dózsa sporttelep (3500 fő befogadására alkalmas)

1978-ig folyamatosan a harmadosztályban szerepelt a csapat, továbbra is igen szép sikereket elérve mind a bajnokságban (1975-76: 3. hely, 1976-77: 2. hely), mind pedig a kupában (1975-ben és 1977-ben is a legjobb 32-ig jutott a Szegedi Dózsa.) Az 1977-78-as szezonban az NB III-as csoportok átszervezésének köszönhetően, az 5. helyen végző Szegedi Dózsa története során először feljutott a másodosztályba.

Városi rangadók a legjobb idényben

1978-ban az NB I-ből frissen kiesett városi riválissal, a SZEOL AK-val egy bajnokságban szerepelt a Szegedi Dózsa. Ősszel a Felső Tisza-parti Stadionban 3000 néző előtt megrendezett mérkőzés 2-2-es döntetlennel zárult. A tavaszi visszavágón 1979 februárjában, a Dózsa-pályán 5500 néző szeme láttára a lila-fehérek 2-1-re legyőzték a SZEOL-t.

A Dózsa-pálya nézőcsúcsát az 1979 április 8-án rendezett Szegedi Dózsa - Volán SC 2-2-es döntetlennel zárult összecsapás tartja, melyet 7000-en tekintettek meg a Hunyadi téren. Abban a szezonban csak a Volán SC tudta megelőzni a Dózsát, de mivel akkoriban csak bajnok jutott fel az NB I-be, így a szegediek a bravúros szezonjuk ellenére továbbra is a másodosztályban maradtak.

Négy évenkénti osztályváltás, kupameneteléssel

A magyar másodosztály lebonyolítása újabb változásokon ment keresztül, az 1978-ban létrehozott háromcsoportos NB II-t újra kétcsoportosra szűkítették, így az 1981-82-es bajnokság kiírásában csak az első öt helyezett maradhatott az NB II-ben. A Dózsa ebben az évben a 14. helyen zárt, így 4 évnyi NB II-es szereplés után búcsút intett a klub a másodosztálynak. Négy évvel később az NB III-ból is kiesett a csapat.

Ebből az időszakból mindössze az 1984-85-ös MNK-ban való menetelés emelkedik ki, amikor a Dózsa fennállása legnagyobb kupasikerét érte el azzal, hogy egészen a negyeddöntőig jutott.

Az NB III-ból való kiesést követően még jött egy utolsó sikerkorszak a klub életében: előbb a Megye I 1986-87-es kiírását nyerték meg toronymagasan, majd két év múlva (1988-89) már az NB III Körös csoportjában utasították maguk mögé az összes ellenfelet, így hat évnyi száműzetés után, 1989-ben visszatért a másodosztályba a Szegedi Dózsa – igaz, csak egy szezon erejéig.

A Dózsa-korszak vége

A rendszerváltás után a Dózsa klubok országszerte nevet változtattak, vagy beleolvadtak bele egy másik egyesületbe. Így történt ez Szegeden is, ahol az NB II-ből való kiesést követően még néhány évig az NB III Körös csoportjában szerepelt a csapat, majd az 1994-95-ös idény közben egyszerűen megszüntették és beleolvasztották a szintén vegetáló, NB II-től frissen búcsúzó Szeged FC-be.

Napjainkban a Dózsa-pálya a CSMRFK kiképzőközpontjaként funkcionál.

Forrás:Mező László - Mesél a Hunyadi tér, Szegedi Dózsa Futballalmanach 1950-1990