Múltidéző 12. rész: Szeged az 1956-os forradalom idején

Múltidéző sorozatunk eheti részében, felelevenítjük a 62 évvel ezelőtti forradalom szegedi eseményeit, a MEFESZ megalakulásától a szabadságharc leveréséig.

Megalakul a MEFESZ

„Mi, szegediek, megtettük az első lépést. Felhívunk benneteket, csatlakozzatok! …” Így szóltak hallgatótársaikhoz azok a szegedi egyetemisták, akik 1956. október 16-án megalapították a MEFESZ-t, az első független ifjúsági szervezetet. Azzal, hogy a Diáktestvéreink! című felhívásukat az ország többi felsőoktatási intézményébe is eljuttatták, október 22-re országos szintre lépett a diáklázadás. Az országban zajló tüntetések hatására, október 24-én a szegedi államhatalmi szervek megerősítették a helyi rendészeti erőket, sőt még tűzoltóságot is tömegoszlató feladatokkal bízták meg, tisztjeiket géppisztolyokkal és pisztolyokkal szerelték fel.

Lelkes tömeg a Klauzál téren 1956. október 25-én. (Fotó: Sulinet) A délutáni órákban újabb tüntetést tartottak az egyetemisták a városi pártbizottság előtt, amely öt óra tájban feloszlott. Ezt követően kijárási tilalmat léptettek életbe, ennek ellenére este több helyen gyülekeztek a forradalmi erők, ezeket a csoportosulásokat a hatalom részben erőszakosan szétoszlatta. 25-én délután a tüntetők eltávolították a kommunista hatalom jelképeit a középületekről. Megindult a forradalom intézményesedése. Este 8 órakor a Délmagyarország napilap szerkesztősége előtt rendeztek tüntetést.

Az első szegedi áldozat

Másnap reggel katonai járőrök szállták meg a Széchenyi teret és a középületeket. Délelőtt 10 óra után az üzemekből felvonuló és a Széchenyi térre bevonulni kívánó sokaságot a felsorakozott karhatalmi erők figyelmeztető lövéssel kísérelték meg megállítani, és egy gellert kapott lövedéktől Schwarz Lajos 17 éves ifjúmunkás halálos sebet kapott, tizenhatan pedig különféle sérüléseket szenvedtek. A brutális akció óriási felháborodást keltett a városban, szinte minden üzemben sztrájkok kezdődtek. A tüntetések, ha kisebb mértékben is, de a tragédia ellenére tovább folytatódtak, és október 27-re a forradalmi erők fokozatosan átvették a város irányítását.

A forradalom leverése

Az 1956. november 4-i orosz intervenció és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása teljesen új katonai és politikai körülményeket teremtett. A szovjet egységek a város stratégiai helyzete miatt Szegedet már november 4-én bekerítették. Megszállták az öthalmi volt ÁVH laktanyát, és harcálláspontot rendeztek be. November 5-én hajnalban már nagyobb szovjet haderő jelent meg Újszeged felöl, a szegedi oldalon hídfőállást létesítettek, majd harckocsik vonultak át a városon. Egyes felfegyverzett csoportok rálőttek a szovjet alakulatokra a Kossuth Lajos sugárúton és a Rákóczi térnél, valamint a színháznál.

Szovjet tankok a városháza előtt 1956. november 6-án. (Fotó: Sulinet) November 6-án, délután 3 óra körül több szovjet harckocsi behatolt a Belvárosba, körülfogta a városháza épületét, a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottságot feloszlatták, tagjait letartóztattak, majd a Szovjetunióba deportáltak. Még aznap délután az orosz csapatok megszállták a város középületeit és ezzel véget ért a forradalom Szegeden.

Felhasznált irodalom: Sulinet – Szeged története, SZTE – A szegedi láng