Tíz Kodály-autogram ért egy Puskás-aláírást

Magyar Széppróza Napja rendezvénysorozat vendége volt Vámos Miklós. Magyarország egyik legnépszerűbb írója novelláról, írásról, életről és halálról mesélt az érdeklődőknek.

A dóm téri épület első emeleti folyóirat olvasója dugig megtelt irodalomkedvelő szegediekkel. "Az én estjeimen nincs tánckar, nincs vetítés, se meztelen nők vagy más show-elem. Vannak viszont emberi szavak, gondolatok olvasásról, írásról, életről, halálról, könyvekről, szerelemről és szenvedélyekről. Bízhatnak bennem." – előzetesen ezekkel a gondolatokkal ajánlotta olvasói figyelmébe Vámos Miklós saját műsorát.

A Magyar Írószövetség tavaly kezdeményezte, 2018. február 18-án, Jókai Mór születésnapján első ízben, majd attól kezdve minden évben ebben az időszakban rendezzék meg Kárpát-medence szerte a Magyar Széppróza Napját. A kezdeményezés célja - a hatvanas években elindított Magyar Kultúra Napjához hasonlóan - az irodalom és az olvasás népszerűsítése. A jeles napokon több mint száz eseménnyel – többek között író-olvasó találkozókkal, rendhagyó irodalomórák megrendezésével - igyekeznek népszerűsíteni a magyar kultúrát.

Vámos Miklós a Könyvtár felkérésének tett eleget az estjével, bár hangsúlyozta, nem szeret szerepelni. „Inkább otthon ülnék egész nap, és olvasnék.” – mondta mosolyogva. Furcsa volt hallanunk annak tudatában, hogy az író korábban hat éven keresztül műsorokat szerkesztett és vezetett. Legismertebb tévés műsora a

Lehetetlen

volt. Ebben minden alkalommal egy-egy közismert személlyel beszélgetett, roppant közvetlen módon. Ezt a régi, történetmesélős-anekdotázós stílust idézte fel tegnap esti személyes hangú monológja. Kedves történetet hallhattunk rövidnadrágos kissrác korából, amikor Pesten, a Köröndön naponta találkozott Kodály Zoltánnal, aki – Vámos szavaival - erősen bandzsított. Az idős Kodály botjára támaszkodva hallgatta a gyermek szolmizálását, és minden alkalommal autogramot adott cserébe. A kis Miklós azután lelkesen szolmizálgatott az utcán, tíz Kodály-autogram ugyanis egy Puskás-aláírást ért a grundon. A „Töredelmes vallomás” címet azért adta az estnek, mert nagyon szégyelli a történetek egy részét. Példának egy felnőtt kori lopását hozta fel. Vámos mindemellett megjegyezte, hogy áprilisban ugyanezzel a címmel jelenik meg kötete a Könyvhéten. Érdekes dolgokat árult el a novelláiról. Írói indulásakor kedvenc műfajában tizenötezer karakterben formált meg egy-egy történetet, később azonban a kiadói kívánalmaknak megfelelően nyolcezer, majd négyezer karakterben is megtanult novellákat írni. Itt említette meg, hogy a tavasszal megjelenő kötetében ezt tovább „fokozza”, a könyv vége felé fokozatosan rövidülnek az írásai. Az utolsók már csak egy-egy mondatosak. A könyv végén tizenhat oldalt üresen hagyott. Ezekre a lapokra az olvasó akár le is írhatja saját történeteit. Az előadó figyelmünkbe ajánlotta a klasszikus orosz írók műveit. Tolsztoj és Dosztojevszkij művei állandó érvényű tudást közvetítenek életről és halálról, szeretetről, gyűlöletről. Vámos Miklós vallja, az ember sok életbölcsességet meríthet a könyvekből.