Nem uralhatjuk a nagyvárost

A mindennapi apró sikerélmények jelentik a kiegyensúlyozott élet kulcsát, melyeket az életünk feletti kontroll érzésével együtt vidéken találhatunk meg.

„A tanyasiaknak nincs rá idejük, hogy depressziósak legyenek” – ezzel a címmel jelent meg nemrég egy cikk az Origóna gyulai tanyavilágról. Az állításnak

Mihalik Árpáddal

, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézet pszichológusával jártunk utána. A szakember szerint egyre inkább elveszik a kontroll a nagyvárosokban. Bár jobb a megélhetés, több a lehetőség, de mivel túl sok az inger, a választék, akár munkából, akár szabadidős tevékenységből, ritkán élhető meg azt, hogy az ember irányítja a saját életét. Egy kisebb településen vagy vidéken kevesebb dologból lehet választani, viszont gyakrabban előfordul, hogy megvan a napi rutin, akár csak egy kertgondozással, állattartással, ezért jobban megélik az emberek azt az élményt, hogy uralják az életüket. „A kétkezi munka által következik be haladás, és itt nem feltétlenül a fizikai munkavégzésről van szó, hanem egyszerűen a lakóhely környezetének rendben tartása már okozhat ilyen élményt” – hangsúlyozta Mihalik Árpád. A jelenség részét képezi az, hogy egyre több a kiköltöző a városokból, főként fiatalok körében, akik szellemi munkát végzenek és igénylik azt, hogy a saját környezetük urai legyenek. „Uralni egy nagyvárost vagy csak egy nagyobb települést sokkal nehezebb, mint kiköltözni egy olyan helyre, ami átlátható” – fogalmazott a pszichológus. Hozzátette: ez a fajta kontroll segíthet a depresszióval szembeni megküzdésben. A munkahely, illetve a lakókörnyezet kapcsán fellépő stressz mellett pozitívan hat, ha az ember úgy érzi, hogy az életének egy bizonyos része felett határozott kontrollal rendelkezik.

Azon gyerekek körében, akiknek a szülei földműveléssel foglalkoznak és generációkon keresztül küzdötték fel magukat odáig, hogy diplomát szerezzenek és egy jól fizető szellemi munkát végezzenek, egyre inkább megjelenik az igény a kertes házra, növénytermesztésre, állattenyésztésre, a környezettudatos életmódra, a saját termelésű biogazdálkodásra.

A legkisebb is számít

A lakóhely és a depresszió kapcsolata között ezt lehet kiemelni, hogy egy nagy élettérben vagy egy állami szférában lévő munkahelyen, ahol nagyon lassú az előrelépés, hasonlóan telnek a munkanapok, ott érezhető, hogy elveszik a kontroll, az élet értelme vagy a munka értelme. „Az apróságokban lehet megtalálni azt az érzést, hogy uralom a saját életem, megvannak a céljaim, még ha apróbb célok is” – mondta el a szakember.

Napi szinten kap az ember egy kézzel fogható sikerélményt, ami egy nagyvárosban nem annyira észrevehető, viszont sokkal hamarabb meg lehet élni egy vidéki környezetben azt az érzést, hogy

Nem minden a lakhely

Maga a lakhatás, illetve a lakóhely környezet nem meghatározó elsősorban a depresszió esetében, azonban ha más tényezők szerencsétlenül alakulnak, akkor egy jó lakóhely védőfaktorként szolgálhat. Ha valahol egy rendezett családi körülmény, jó munkahely áll fenn, vagy fiatal korban egy jó iskolai teljesítmény mellett, ha megvannak a barátok, a szabadidős tevékenységek, akkor mindegy, hogy hol él az egyén. Nem szabad idealizálni a vidéki életstílust sem, falun vagy tanyán is fennállnak rizikófaktorok, elsősorban az elszigeteltség, főként az időseknél. Az egyedül maradó idős ember magányos lesz, bezárkózik, nem mozdul ki, nem szívesen hagyja el a települést, majd a házát sem. Idős korban, amikor már a napi kis sikerélményeket okozó munkavégzésre nem telik az erejéből valakinek, akkor abszolút hátrány az a vidéki léttel járó aktív életmód, mert már örömet nem okoz, hanem gondot és nehézséget.

„Szerencsés dolog a lakóhely olyan jellegű kiválasztása, hogy az egyik helyen piheni ki az ember a másikat” – hívta fel a figyelmet Mihalik Árpád. Ha valaki monoton szellemi munkát végez, akkor pozitív hatással bír az életére, ha olyan helyen lakik, ahol fizikai munkát is lehet végezni. Hogyha fizikai munkát végez, akkor pezsgő szellemi élet bíró lakhely bizonyulhat kielégítőnek.

A tágabb lakókörnyezet nem bír teljes mértékben meghatározó hangsúllyal, a település jellegétől függetlenül egy jó szomszéd rengeteget számít. Az ember lehet magányos egy nagyvárosban és egy faluban is, illetve meg lehet találni azokat az embereket, akikkel az ember jól kijön. Az alapján, hogy milyen stressz-szinttel jár bizonyos környezeti változások megélése, a gyász, munkahely elvesztése vagy megváltozása mellett a nagyobb nehézségeket okozó élethelyzetek közt található a lakhelyváltozás is, de ennél sokkal súlyosabb, depresszió szempontjából rizikósabb tényezők is akadnak. „A lakóhely egy sokadik pont a depresszió kapcsán, amely alapján egy arra fogékony embernél kialakulhat ez az állapot, egy párkapcsolat vagy a család minősége sokkal meghatározóbb, mint az, hogy hol él az ember” – nyilatkozott Mihalik Árpád.