Tari Annamária: A közösségi média elveheti a gyermekkort

A gyermek fejlődését segíti, ha korlátozzuk a különböző kütyük használatát - vallja Tari Annamária klinikai pszichológus, pszichoterapeuta. A szakemberrel az online zaklatásról, az internetfüggőségről is beszélgettünk, valamint kiderült, megoldhatja-e a felmerülő problémákat, ha Jókai-összesből építünk falat.

- Azt hallom egyes szülőktől, hogy már néhány évesen tableten játszik a gyermekük, s jobban ért a hároméves a számítógéphez, mint az egész család. Jó-e ez a folyamat? Mire kell figyelni, amikor a kisgyermek „kütyük” közelébe kerül?

- Nem jó. Érdemes tudni, hogy amikor a szilícium-völgyi szülőket kérdezik egy-egy interjúban, akkor az szokott kiderülni, hogy saját gyerekeiknek 14 éves kor alatt nem adnak semmit a kezükbe. Akár az iPhone, akár az Android eszközök operációs rendszerei egyszerűen használhatóak – már preverbális korban. 15-18 hónapos gyerekek tudnak Youtube-on rajzfilmeket elindítani, sőt még a nyelvválasztót is megtalálják. Sok szülő azt gondolja ilyenkor, hogy egy zseni a gyermeke, pedig valójában nagy bajban van. Nem azt kívánom mondani, hogy nem szabad a képességeit fejleszteni, hanem arra kívánom felhívni a figyelmet, ami csak a később derül ki. Az online tér és a közösségi média ugyanis elkövethet egy hatalmas hibát: elveheti a gyermekkort. Nem lesz offline megtapasztalás, kimarad az internet előtti kor verbális és cselekvéses része, helyette képnézegetés, játék, rajzfilmnézés, videókészítés folyik.

- A képnézegetés, razfilmnézés nem meglepő, de a videókészítés annál inkább...

- Tízéves gyermekek Youtube-influencerek, több ezres követő táborral rendelkeznek, a szülők drága kamerákra ruháznak be. Két-három éve még arra figyelmeztettek a kutatók, hogy az élmény átélése helyét ne annak megosztása vegye át. Ma viszont a nyaralóhely kiválasztásakor nem azt nézik a fiatalok, hogy legyen a wifi a szálláson, hanem azt, hogy Insta-pozitív a helyet találnak-e a környéken, ahol lehet lőni egy jó képet. Ez egy olyan irányba tol el mindenkit, ahol nagyon könnyű elveszíteni a horgonypontot.

- Mit ért a horgonypont alatt?

*-*- A horgonypont úgy szól: elfogadható a bitcoin kereskedelem, a mesterséges intelligencia fejlesztése, az információs kor, de egyelőre egy offline életünk van egy offline, Föld nevű bolygón. Ha azt akarjuk jól élni, akkor ebből valamennyit meg kell tanulni. Egy gyerek önértékelése, önbizalma, affinitása, hogy lesz-e kedve bármihez, tesz-e erőfeszítéseket, kíváncsivá válik-e a világra, az attól függ, hogy marad-e neki felfedezni való. Ha egy gyerek 7-14 éves kora között a Google-keresésekkel, az összes haverja Facebook-posztjával úgy érzi, hogy mindent látott, akkor telítődik. S ilyen esetben nem kell csodálkozni azon, hogy 20 évesen úgy ülnek az egyetemi padban, hogy nincs kíváncsiság a szemükben.

- Azt tapasztaltam a középiskolások között, hogy szinte minden osztályban megjelenik a ciberbullying, az internetes zaklatás. A tanárok többsége nem tudott erről, s ha esetleg kipattant egy ügy, akkor egyes szülők sem értették, hogy miért kell erről beszélni. Képesek felelősségteljesen használni a korlátozottan cselekvőképes kiskorúak, azaz a 14 és 18 év közöttiek az internetet, a közösségi oldalakat?

- Mert ha a szülő nagyon megijed, akkor bagatellizál, ez az egyik azonnal életbelépő tudattalan hárítási manőver. Nem is fogjuk fel, hogy ez milyen súlyossá válhat, s itt nem csak azokra a hírhedtté vált történetekre gondolok, amelyeknek öngyilkosság lett a vége. Pszichoterápiás klinikai tapasztalatokkal azt tudom mondani, hogy az a szülő és az a tanár nem veszi komolyan ezt, aki úgy érzi, hogy ha felismeri, akkor azt is elismeri, hogy baj van a családban, vagy az osztályban. *-*Ahhoz kell nagyon nagy bátorság, hogy kimondjuk, az osztályban szétszedik egymást a gyerekek, vagy azt, hogy bevallja valaki a családban, mások rémes történetei nem mindig mások sztorijai. El kell ismerni, hogy ez bárkivel megtörténhet, nem mindig a leggyengébb, a legügyetlenebb, a kicsit elhízott, a butuska gyerek a célpont. Előfordul, hogy a „legklasszabb” válik offline értelemben a mobbing (módszeres kicsinálás) áldozatává. Tudni kell a gyerekek nyelvén, ismerni szükséges a jeleket. Sokat mondó, ha egy gyereket hetek óta zaklatnak, s ezt nem látják a felnőttek, mert nem biztos, hogy csak azért nem veszik észre, mert a fiatal pókerarcot vett fel

- Van-e átfedés a zaklatók és zaklatottak között?

- Igen, a kutatások szerint az agresszorokból gyakran lesz áldozat, valamint fordítva is lezajlódhat ez a folyamat.

- Beszélt az online függőségről. Mikor töltünk túl sok időt Facebookon, mikor nézümk a kelleténél nagyobb számú Youtube-videót?

*-*- Az online függőséget vegyük komolyan. MR-készülékkel kimutatható, hogy azon agyi területek aktívak, amelyek szenvedélybetegségek esetén. Használata is ugyanaz igaz, mint más függőségekre: ha hiánya elvonási tüneteket okoz, akkor muszáj elgondolkozni. 12-13 éves kor alatt napi egy óránál több közösségi média nem ajánlott, mert nagymértékben rontja az önbizalmat, az énképét, növeli az alkalmatlanság érzését.

- Miért a pozitív dolgokat töltjük fel a Facebookra? Pont ettől fogja rosszul érezni magát, aki állandóan a közösségi oldalakat bújja.

- Mert az exhibíciónak az az alapszabálya, hogy az ember az idealisztikusat jeleníti meg. Azt, amilyen szeretne lenni, azt, amitől szerinte „pukkadnak” mások, vagy azt, amiről azt gondolja, hogy mások ilyennek kívánják látni őt. Ez a három összeadódik, s kiderül: a 40 éves is tudja kezelni a photoshopot.

- Hogyan lehet ettől megszabadulni, eltávolodni? Bástyázzuk magunkat körbe Jókai-összessel?

- Nem rossz ötlet, pláne, ha még egy kis Platón is van mellé! (nevet) Nem, egyszerűen határt kell szabni. Ha az offline élet nem okoz örömet, akkor az már nem jó előjel. Meg kell találni az életben azokat az örömöket, amelyek nem múlnak egy áramszünettel.